A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1880-81. tanév végén
8 mázott, már 27 c. c. és végre, midőn az iv szénelectrodok között alakult, 29 c. c. durrgázt nyert. Mint tudjuk, ezen három anyag között szilárd állapotban a réz a legjobb vezető, a vas már k. b. hatszor roszabb vezető a réznél, mig a szén több ezerszer roszabb vezető a réznél; ha már most a galvanivben a folyam vezetését az izzó és elektródoktól elválasztott anyag' részecskék eszközölnék, akkor Matteucci kísérletei nyomán az illető anyagok vezetési képességében gáznemti állapotban épen fordított viszony állana be, a mely feltevés minden valószínűséget nélkülöz. Sokkal természetesebb megfejtését találjuk e jelenségnek, ha a galvanfolyam vezetését az electrikm fényiében az aureolára ruházzuk, melynek előállításában a három jelzett minőségű electrodok között — mint tudjuk — épen a szén a legtermékenyebb, a réz pedig a legszegényebb. Ismert dolog továbbá, hogy ha a ítumkorf-féle szikra-inditó gépnél az egyik electrodot szénből, a másikat ellenben bárminő fémből választjuk, az indított rohamok kisülése alkalmával az esetben fejlődik ki legjobban a fénypamat, midőn a szén a negativ electrod szerepét viszi,*) a mely tapasztalat a legszebb összefüggésben áll a különnemű anyagú electrodoknak a köztük alakult galvan-ivre gyakorolt befolyásával. Ugyanis minden körülmény között akkor nyerjük a leghosszabb és legterjedelmesebb fényivet, midőn negativ-electrodnak szénhegyet alkalmazunk** ***)) Miután pedig Bequerel, Hittorf és mások kimutatták, hogy az izzó gázok még a másodrendű vezetőknél is feliilmulhatatlanul roszabb vezetők, mig az electrodokat áthidaló fényiv ellentállása pedig a másodrendű vezetőknél jóval csekélyebb; már ezen körülmény is eléggé indokolja, hogy ne az izzó gázoknak, hanem az aureolának tulajdonítsuk a villámfolyamnak a sarkok közti vezetését. 7. Edlund a galvan-fényiv ellentállását a sarkok különböző távola mellett meghatározván, a többi között egy, a fényiv hosszától teljesen független állandó ellentállásra akadt. Mig Edlund ezen ellentállást egy uj electrometricus ellenerőből származtatja, mely — nézete szerint — az electrodok szétporladozásából eredne, addig mások ismét ezen ellentállást a galvanrohamna/c a sarkok szétporlado- zására szükségeltető munkájára vezetik vissza. Minő cáfolatokkal küzd mindkét nézet egymás ellen, eléggé ismeretes**); csakis azt jegyzem meg, hogy tulajdonképen mindkét nézet az electrodok szétporladozása valódi okának kiderítésével adós maradt, miután ily mech. működést a majdnem minden feszültséget nélkülöző galvanrohamnak csak nem tulaj*) Wiedemann: Galvanismus. IV. Bd. pag. 375. §. 1010. **) Wiedemann: Galvanismus. I. Bd. pag. 933. §. 712. ***) Wiedemann : Galvanismus. I. Bd. pag. 938 §. 717, és u. o. II. Bd. pag. 702. §. 65.
