A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1880-81. tanév végén

48

háttérbe vonult: Vessely nyerte el benne az első tanári állomást. Az idegen származású, más vidékről ide helyezett ifjú tanár már csak azért is, mivel az önkényü kormány nevezte ki, bizon nem nagy rokonszenvvel találkozott a passiv ellenállásban kitartó magyarságnál, sőt nemzetellenes irányzat gyanújával is terheltetett, azonban minden alaposok nélkül; mi, kik részint az újabb alkotmányosság, részint azon idő óta, midőn a városi alreál- tanodából állami föreáltanoda lett, ugyanezen intézetben tanártársai lévén, mint minden működésének szem- s fültanui, bizonyságot tehetünk nemcsak arról, hogy sem szavaiban, sem tetteiben soha nemzetellenes irányzatot nem észleltünk; sőt bizonyságot tehetünk arról is, hogy a magyar nyelvtant az alsó osztályokban lelkesítő buzgalommal és szakavatottsággal tanította; épen igy a német nyelvet és irodalmat; a földrajz előadásában pedig oly jeles volt, hogy midőn az örökemlékii b. Eötvös miniszter intézménye alapján a felnőttek számára esti előadások tartattak, ő a földrajz előadására vállalkozott, s ezt oly sikerrel adta elő, hogy nagyszámú hallgatói közöl többektől, még tudományosan képzett, okleveles ügyvédektől is (kiket a kíváncsiság vitt oda), hallottuk az elismerő Ítéletet, hogy jobb, világosabb és szebb földrajzi előadást soha sem hallottak, mint Vesselyb; bizonyságot tehetünk végre arról is, hogy boldogult tanártársunk mind a jó erkölcsi magaviseletre, mind a szorgalmas tanulásra buzdító jóakaratu szigorával nem egy lanyhább tanulót mentett meg az elbukástól. Mint tanár higgadt, komoly, hivatala kötelmeiben a legszigorúbb pontossággal eljáró, derék tanférfiu; mint magánember: szelíd, humanus, kevesekkel barátkozó, de megválasztott barátaihoz a legőszintébb hűséggel ragaszkodó jóbarát; tanártársai iránt: előzékeny, szívélyes, tanácsadásra és segélyre mindig kész, szóval őszinte jó collega; végre családi körében: szeretve boldogító férj volt szerető nejéhez, s a leggondosabb, gyöngéden szerető jó apa gyermekeihez.

Mindezeket egybefoglalva, ismételjük itt is, mit róla kiadott halotti jelentésünkben mondottunk: „Elhunytban a hazai tanügy fáradhatatlan munkást, a pécsi állami főreáltanoda legrégibb tanárát, tanártársai hű és szívélyes barátot, tanítványai pedig szerető atyát vesztettek.“

32 évet töltött a tanári pályán: 8-at a Selmecbányái elemi fötanodá- ban; 13-at a pécsi városi alreáltanodában; és 11-et ugyanitt az állami fő- reáltanodában.

Élete 54-ik évében erőteljes, nagytestű s bővérii férfiú volt; még f. é. május hó 19-én déli 12 óráig tanított; nehány perccel 12 óra előtt hazament épen, egészségesen; ebéd után 1 óra tájban agyszélhüdés érte, s a rögtön alkalmazott orvosi segélylyel sem lehetett megmenteni; este 11 órára kiszenvedett.

Azon szent föld kebelén, melyet annyi évi fáradozásai közt elhullaj- tott verejtékével édes hazájává avatott, legyen csendes nyugodalma, enyhén