A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1880-81. tanév végén
36 2. A hangmagasság és ennek változása az ajaksípokban. Már említve volt, hogy az ajaksípokban csak oly álló hullámok jelentkezhetnek, melyeket képzeleti rezgési maximum jellemez, s igy minden ily sipnál a befúvás erősségét addig kell fokoznunk, mig a légszalag löketei oly álló hullám teremtésére elégségesek, melynek csomója vala- 16-ik ábra. }jOV£ a és b határpontok közé esik (16-ik ábra). Természetes továbbá, hogy a-ban csomó soha sem jöhet létre, mert ugyanekkor ó-ben rezgési maximumnak kellene alakulni, a mi a légszalag által e helyen okozott periodikus légritkulások és sürüsitések miatt teljes lehetetlenség és igy az ajaksípokban álló bullám képzeleti rész nélkül nem is alakulhat. A csomó azonban mindenesetre annál közelebb huzódhatik a-hoz, vagyis a felső határponthoz, minél csekélyebb változásokat idéz elő a légszalag a síp légoszlopának természetes sűrűségében b) helyen; minél erősebb pedig a befúvás, annál közelebbre fog a csomó ó-hez, t. i. az alsó határponthoz esni, minthogy a c) alatti pontban mondottak szerint a légszalag erősebb befúvásra nemcsak hogy n. azon idő alatt nagyobbszámu löketekre bomlik, hanem egyszersmind a síp fenekéhez közel jelentékenyebb sürüsitési és ritkulási állapotok is fognak fejlődni. Minthogy pedig az igen vékony sípoknál az ajaknyilás előtt elvonuló légszalag részecskéi kisebb sebesség mellett is nagymérvű ritkítást képesek eszközölni, de meg a kisebbsebességü légrészecskék félretolatásxra csak igen csekélymérvü ritkítás igényeltetik, következik, hogy az igen vékony sípoknál a képzeleti hullámrész hossza csak igen csekély lehet és igy az álló-hullám csomója majdnem a sípcső tengelyének középpontjába esik (17-ik ábra); ellenben az igen tág és rövid sípok, — mint tudjuk — csak igen erős befúvásra szóllamlanak meg és igy ezen sípoknál a fentebb említett körülménynél fogva a csomó csakis közel b-hez fejlődhetik. (18-ik ábra.) — Elmé- 17-ik ábra. 18-ik ábra. tetemből tehát önként folyik azon nevezetes következtetés, hogy bármely köbös-síp az ugyanoly hosszúságú igen vékony síp alaphangjának legfölebb egy odávval vagy igen csekélylyel ezen octámál mélyebb hangot képes kiadni, az álló-hullámoknak a sípcső felső vége előtt terjedő, habár csekélyebb részeit is számításba vévén. Hogy valamely ajaksíp által szolgáltatható alaphangot meghatározhassuk, mindenekelőtt az álló hullám képzeleti részének hosszát kell ismernézve csak azt akarom megjegyezni, hogy az ily lemezkék a feléjük irányított légáram által nemcsak akkor jutnak rezgésbe, midőn azokat a síp felső ajkára alkalmazzuk, hanem bárhova is legyenek azok egyik végükön megerősítve, amint erről a legegyszerűbb kísérlet alapján mindenki szerezhet magának meggyőződést.
