A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1880-81. tanév végén
33 kedését és erösbiilését vonják maguk után. A löketek ez alkalommal pedig igy jönnek létre: a légsugár az 1 és 2-vel jelölt nyilak irányában felszívott levegőt a lombiknak a kautsukcsö nyilasával szemközt fekvő falrészéhez tereli, honnét azután a légrészecskék a 3-mal jelölt pontozott nyilak irányában a lombik belsejébe kerülvén, sürüsitést okoznak, mely a légszalag következő részét a 4-el jelölt nyil irányában a lombik nyílása előtt elvonulni készteti, ez által szívó működésének egyúttal uj tért nyitván stb. Különben is hogyha a légszalagot nem épen valamely sip ajakélének, hanem bármely tetszésszerinti szabadon álló ék élének irányítjuk, ez alkalommal kétségtelenül bizonyos jellegű zaj keletkezéséről meggyőződhetünk ugyan, azonban ezen zaj hangmagasságának oly fokozatos emelkedését a fúvás folytonos erősbülésével, mint ez oly feltűnően az ajaksípoknál jelentkezik, ily esetben soha sem tapasztalhatjuk. Továbbá, ha ezen gyengébb hangok keletkezése valóban ütközésre és nem a légszalagból eredő löketekre volna visszavezetendő, miért igényeltetik erre épen légszalag? miért nem alkalmatos erre bármily terjedelmesebb légáram is? Miért nem szollal meg az ajaksíp azon esetben, midőn akár a felső ajak élének, akár pedig a sípcső felső nyílt vége előtt tartott valamely élnek légszalagot úgy irányítunk, mely irányulása mellett az löketekre nem bomolhat ? Mindezen kérdésekre Helmholtz nézetéből választ nem nyerhetünk, mig az előadott elméletemből önként érthetők. b) A légszalagnak az egyoldalú ritkítás által eszközölt periodikus félretolatása következő tüneményből is nyer igazolást. Ha valamely zöngö- síp ajaknyilása felé valamely lemezzel egyre közelítünk, a síp hangja állandó erősségű befúvás mellett is folyton mélyül, sőt ha pl. kezünkkel a sípot nyílása előtt úgy burkoljuk, hogy kezünk a síp körül fél tölcséralakot képezzen, mely csak fölül közlekedik a külléggel, ezen ür kisebbítésével a síp hangja folyton mélyül, nemsokára pedig elnémul. Ezen tüneménynek nézetemből igen könnyű magyarázatát adhatjuk. U. is a síp nyílása előtt többé-kevésbbé zárt ilynemű űrt alkotván, a légszalag szívóképességét ezen űrre nézve is mindig nagyobb és nagyobbmérvü ritkításban fogja érvényesíteni, mi által a légszalag félretolatására szükségeltető egyoldalú nyomás előállási pillanata is egyre késleltetik; azon esetre pedig, midőn a nyílás előtti ür keresztmetszetének kisebbítésével annyira haladtunk előre, hogy a légszalag ezen borítékban már oly jelentékeny ritkulást idéz elő, hogy részecskéinek félretolatására szükségeltető erő nem alakulhat, a légáram állandóan ezen újabb ür felé a szabadba fog hatolni és egyszersmind a sípcsőből is folytonosan fog levegőt magával ragadni, amint erről igen egyszerű módon egy a síp felső nyílt vége felé tartott kisebb gázláng segélyével meggyőződhetünk, mely gázláng u. is ez utóbbi 3
