A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1878-79. tanév végén

6 17-én tartott ülésében megállapított szabályzatot a hadköteles állami és megyei tisztviselők és szolgák személyi és szolgálati viszonyainak sza­bályozása tárgyában mozgósítás alkalmából. e) az 1879. márczius 26-án 8457. sz. a. kelt ministeri rendelettel a szegedi katastrofa következtében a főigazgatóság ideiglenes székhelyéül Sza­badka szabad királyi város jelöltetett ki. f) Az 1879. évi máj. 8-án, 6032 sz. a. kelt miniszteri rendelet szerint a reáltanodái érettségi vizsgálatokon ezentúl a rokonszakok csopor­tosítva teendők, együttesen vizsgálat tárgyává, úgy, hogy az egyik tárgy kérdéseiből kiindulva, a vele egybefoglalt többi szakok rokonnemü anyagában kapcsolatosan történjék a vizsgálat. Ily csoportok a következők: 1) A nyelvek és történelem, 2) Földrajz, természetrajz és vegytan. 3) Természettan és mennyiségtan. — Ugyanazon rendelet következtében jövőre a bölcsészeti elötan, ábrázoló mértan és szabadkézi rajz tanév végi érdem jegyei az érettségi bizonyítványba is felveendők, továbbá az érettségi vizs­gálat ezentúl bukás esetében, csak kétszer kísérelhető meg, s a másod­ízben megbukott tanuló a további ismétlésre a főigazgatóságnál benyújtott folyamodvány alapján csak a Minisztériumtól nyerhet engedélyt. Az országos csapás, mely édes hazánkat ez évben az által érte, hogy a legnagyobb magyar város — Szeged — a féktelen vizár áldozatává esett, a mi kebleinkben is fájó érzelmeket s meleg részvétet költött: ifjúságunk s a tanári kar készséggel járult áldozatfilléreivel az ínség enyhítésére; azonban intéze­tünket, szellemi tekintetben, közelebröl is érintette e csapás, mert általa fosz­tattunk meg a szerencsétől hogy szeretve tisztelt főigazgatónkat ngos Mé­száros Nándor kir. Tanácsos és Szeged-tankerületi Főigazgató urat, a szokott iskolai látogatáson tisztelhessük, ki ugyan is a pusztulás előtt Szegeden lakván, az idén csak a f. hó 17-én tartott érettségi vizsgálatok meg­tartására jelenhetett meg körünkben. Ha őszinte részt vettünk a magyar nemzetet értt szerencsétlenség fölötti közfájdalomban: részesei voltunk másfelöl ama nagy, a lelkesedés magas fokáig emelkedett örömnek is, melyet az egész birodalom népeiben, de különösen a felséges trón iránti törhetlen hűsége által történeti nevezetességre emelkedett magyar nemzet szivében felséges Urunk, apostoli királyunk és legdicsöbb, legszeretettebb királyasszonyunk egybekelésének 25 öd éves emlék­ünnepe keltett. Ifjúságunkkal együtt testületileg megjelentünk ápril 24-én a székesegyházban, hol ünnepélyes „Te Deum laudamus“ tartatott.. Ezt megelő­zőleg ápril 23-án intézetünk belkörében tartottunk ifjúságunkkal ez alkalom­ból egy szerény iskolai ünnepélyt is, mely Kölcsey hymnusának elzen- gésével vette kezdetét, ezután az igazgató intézett az ifjakhoz az ünnepély fontosságáról megnyitó beszédet, mire Csorbíts László V. osztályú tanuló Vö­rösmarty M. „Királyhymnusát,“ és Barta Zoltán VII. oszt. tanuló a Szózatot szavalták el, végül Bokor Ferencz a magyar nyelv és irodalom tanára

Next

/
Oldalképek
Tartalom