Értesítvény a Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda 1875-76-ik tanévéről
17 tanári pályán szerzett érdemei-, meleg ügyszeretete- s lankadatlan tevékenysége folytán, mint lelkes tanférfiu volt e tanári kar egyes tagjai előtt személyesen, mások előtt hírből ismeretes. tr 0 nagysága május 5-én este megérkezvén, a fogadására ment igazgatótól a tanórarendet kérte el, melyből a 6- és 8-án — szombaton és hétfőn — eszközlendő osztálylátogatást akép osztotta be, hogy minden osztályt meglátogatott és minden tanár előadásán egy-egy órát töltött. A szakértő tapintattal keresztülvitt osztálylátogatás után a tanári karral tanácskozmányt tartott, hol mind a fegyelmi ügyről, mind a főreáltanodai tantárgyak tanmódszeréröl egyenkint behatóan értekezvén, e látogatásával szerzett tapasztalatai nyomán kinyilatkoztatta, hogy — habár a tanév vége fele közeledvén, a tananyag többnyire mindenütt befejeztetett már, s igy csak az ismétlésekből hallhatott feleleteket; — mégis mint azon módból, melylyel az egyes tanárok tantárgyaik ismétlését eszközük, mint a növendékek feleleteiből azon örvendetes meggyőződésre jutott, hogy e föreáltanodában úgy a fegyelmi ügy, — melynek vezetését a czélszerütlen épület kétszeresen nehezíti, — mint a tantárgyak kellő avatottsággal kezeltetnek. A magasztos tanügy szeretetétöl áthatott meleg szavakkal köté azután ő nagysága a tanári karnak szivére a tudományszakjukban való folytonos haladást, a tanításban való fáradhatlan buzgalmat s végre a szeretett haza e legfontosabb és legszentebb ügyét — a tanügyet, valamint saját személyét is a tanárok jóindulatába ajálván, szívélyesen búcsút vön. Az országos gyászban, melybe a magyar nemzetet Deák Ferencz nagy hazánkfiának 1876. január 28-án történt halála borította, e főreáltanoda tanári kara és tanuló ifjúsága is méltó részt vett. Alig terjedt hire a gyászeseménynek, a tanári kar gyűlést tartván, kifejezést adott szive mély fájdalmának, s megtudván Trefort Ágoston közoktatásügyi minister ur azon óhajtását, hogy a nagy halott emlékére a nyilvános tanintézetekben gyászünnepélyek tartassanak, elhatározta teljes készséggel s kitelhető diszszel megfelelni ezen óhajtásnak; elhatározta továbbá, miszerint szülök és tanulók körében gyűjtést rendezend,*) hogy megszerezhesse a nagy hazafi életnagyságú arczképét, mely méltó helyet foglaljon a majdan felállítandó intézeti épület nagytermében a jelesek azon arczképei között, melyek már előbb megszereztettek. A gyászünnepéjy marczius 10-én tartatott meg. A szt. ferencziek templomában volt ünnepélyes requiem-rol az e czélra *) A gyűjtés eredményéről szóló kimutatás alabb. 2
