Értesítvény a Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda 1874-75-ik tanévéről

34

székesegyházi káptalan érdemdús prépostja által; — a gymnasiális többi osztályokat Kalocsán végezte, a bölcsészeti kétéves tanfolyamot pedig Pécsett; ugyanitt felvétetvén a növendékpapok sorába, a hittudományi tanulmányokat 5 éven át részint Pécsett, részint Pesten hallgatta, melyek sikeres bevégzése után, kellő kor hiánya miatt nem szenteltetvén fel, egy időre a püspöki irodába mint tollnok lön alkalmazva, még 1852. junius hó 24-kén Kalocsán áldozárrá szenteltetett fel.

Papi s hitelemzöi működését Bonyhádon kezdette meg, hol ötödfél hónapig volt csak; de e rövid idő is elég volt arra, hogy különösen az iskolára fordított tapintatos buzgalma által — melylyel az ottani iskolát mintegy újjá szervezte, iskolai könyvtárt alapított, az ifjúság számára zászlót szerzett, mely alá — mint jó vezér — gyűjtő a kis tanulók seregét, — annyira megnyerte híveinek sziveit, hogy midőn Nádasdra helyeztetnék át, a Bonyhádiak alig akarták öt körükből elbocsátani.

Hasonló buzgalommal működött a következő három éven át Nádasdon, hol az iskolai oktatásban legnagyobb szorgalommal buzgólkodott, czélszerü intézkedéseivel azokba mintegy uj életet öntött, úgy itt, mint Obányán iskolai könyvtárt alapított.

1855-ben Pécsre tétetvén karkáplánul, a tanügyért melegen dobogó szive itt is különösen a számára kitűzött iskolába vonzotta őt.

Nemes hivatásának ily szembetűnő bizonyítékai nem kerülhették ki püspöke figyelmét, ki is Bécsbe küldötte az ifjú áldozárt, hogy a tanítóképzés nehéz, de magasztos pályájára készüljön. Innét visszatérvén, gr. Thun Leo által a pécsi — részben a tanulmányi alapból s részben a püspökség által ellátott tanitóképezdében képzötanárrá, később ugyanazon intézet igazgatójává neveztetett ki. — Szakavatottságát tanusitó előadásai s finom bánásmódja által nagyszámú tanítványai becsülését, szeretetét teljes mérvben megnyerte. Az ö tanársága és igazgatósága alatti időben számos jeles ifjú tanító került ki a pécsi képezdéböl, kik jelenleg néptanítóink díszes testületében, mint szakavatott és ügybuzgó tagok, méltó helyet töltenek be, s kik ma is nemes büszkeséggel gondolnak vissza egykori kedves tanárukra. Mégis képezdei tanár- és igazgatósága alatt szerzett érdemei legfényesebbjeül azt kell kiemelnünk, melyet a hírhedt germanizáló években az által vívott ki, hogy nemzeti, magyar nyelvünkért lángoló szeretetével minden czélszerü eszközt felhasznált arra, hogy a németajkú tanítójelöltekkel a magyar nyelvet megkedveltesse s elsajátíttassa, a magyaroknál pedig kiművelje; — se fáradhatian törekvése nem is maradt siker nélkül.

1857. aug. 29-én az első pécsi egyházmegyei tanitói tanácskozmányt ö indítványozta s ö vezette. Ugyanazon évi iskolai szünidőben a pécsi és veszprémi egyházmegye területéről 264, az 1858-diki szünnapok alatt 196 néptanító, — 1860-ban ismét az elemi fötanodai tanítók számára tartott póttanfo-