A Szabad Királyi Pécsvárosi Teljes Alreáltanoda negyedik Értesítvénye 1860.

21

annak megállapítását, vájjon a helybeli városi alreáltanodában a magyar, vagy a német nyelv mondassék-e ki rendes tannyelvül ?

A tanács leghálásb elismeréssel fogadván ő cs. k. felségének azon, a magyar nemzetiség életkérdéseinek egyik legfőbbike, a magyar nyelv közjogosnltságának fentartása és a tanodákban rendes előadási tannyelvül leendő alkalmazása iránt nyilvánított legmagasb akaratát, legbensőbb örömmel megragadja [ez alkalmat : hogy a nevezett legdrágább kincsét, a magyar nyelvet helybeli alreál tanodáinkban jogaiba és előnyeibe ismét visszahelyheztethesse s azt rendes oktatási nyelvül fentarthassa, s mindenkorra fen- tartandónak kijelenthesse, — alapítván jelen határozatát következő okadatokra u. m.

1- ször. Pécs sz. k. város, a magyarajku népesség mennyiségéhez, és a kíilönajku lakósok jóval csekélyebb számához képest, eddig még mindig magyar városnak tartatott s neveztetett, s jelenleg is minden kétségen túl annak kijelentethetik, s ennél fogva kipuhatolván a község érzületét, bátran állíttathatik, miszerént a népség általános és közakarata, hogy a reáliskolákban, valamint más tanodákban is a tantárgyak magyarul adassanak elő, ki nem zárván egyébiránt a német nyelvet, mint a közpolgárosodás egyik eszközét.

2- szor. Miután a magyar nyelv a kiképzettségnek azon polcát elérte, miszerént a tudományok bármely ága s bármely tárgya azon sza-