A Szabad Királyi Pécsvárosi Reáltanoda második programmja 1858.
17 cino , Fiesole sat. müvei tűnnek ki. — Említésre méltó még az úgynevezett: loggie di Rafaelé. Ezek oszlopos csarnokok csinos arabeskekkel és kisebb festvénykékkel, Rafaeltől. — A képek remekeiről szólván érintlenül nem hagyhatjuk a Sixtina kápolnát, melyben Angelo Mihály végső Ítélete van freskóban. „Minden kincs — mond Somogyi — csak a katholicismus éltető terén fejlődhetett, és a művészetet bőkezüleg ápoló s előmozdító romai pápák pártfogása alatt virágozhatott ennyire“ — Császár pedig jeles olaszhoni útirajzában igy szól : Az éjszakról jövő vándor népcsordák dúlásaiban csüggedt el az alkotó szellem; s mi a pusztító aczél és lángok elől megmentethetett: az a keresztények földalatti imahelyére szállíttatott... Sok századnak kellene még elhaladni, s keletről ki kelle tiltalni a képek tiszteletének, nyugaton megszűnni a vad népek nyomásinak, s feltámadni a szabadság érzetének : mig a kiásott pogány koporsók, görög, romai hamvvedrek s korinthi és doriai oszlopfejezetek mintákul szol- gálhatának: mig a Görög földről száműzött festészet Olaszországban új kort nyithatott. A pápáké s általában a papságé lön e részben az érdem; mert ők fogadák a keleti képírókat, szobrászokat vendégszeretőleg magukhoz, a bazilitabarátok valának elsők, kik a romai katakombákat, utóbb a templomokat freskóikkal elboriták; ezekből s ezek után támadtak a bolognai, ve- lenczei, és lombárdiai iskolák, melyek a spanyolt szülék, s melyek előkészitői valának, a roma-firenzeinek, melyet a nagy Rafaello és Michellarigelo alapitának; amaz „Athenaei iskola“ czimü vatikáni freskójában; emez 11. Gyula romai pápa síremlékén ülő „Mózesével,“ kinek márványszíve ver, szirtajka szól, s mely életet kölcsönze Firenze képírói ecsetének ! Mint Görögország arany századában : úgy éltek a szép Ausoniában is együtt, vagy közel egymáshoz, a lángelmék, kik a szépmüvészetet s tudományokat újra feltámaszták haraszt s romok alatt feledett sírjokból. Az öreg Cimabue és Giotto, kik a XIII. század közepén, s a XIV~ik elején ecsettel, Nicolo da Pisa, Donabello és Ghiberti, kik aXIII. és XY. században vésőjükkel mintegy előkészitőkül jövőnek. Yelenczében a két Bellini tanitá Tizianot, Giorgionet, Veronese Pált: Firenzében Massaccio Gozzolit, s az agg Perugino Rafa2
