Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1942

I. Pécs szab. kir. város felajánlása Jézus Szentséges Szívének

5 Fél nyolc óra után megérkeznek Angelo Rótta pápai nuncius, dr. Virág Ferenc pápai trónálló, megyéspüspök és a Székeskáptalan tagjai. Ettől kezdve ünnepélyes, áhítatos csend borul a tér fölé. Az emberek az Irgalmasok utcája felé tekintenek, ahol a menetnek fel kell tűnnie. A szívek ünnepi himnuszt dobognak és várják a Király diadalmenetét. Nem kíséri ezt a diadalmentetet ájfyúk dörgése, tankok, repülőgépek dübörgése, mint a földi királyokét, csak szelid csengők csilingelőse és tiszta hangok zengése. A fejek és térdek mégis őszintébben hajolnak meg a szelíd és alázatos szívű Békekirály előtt, mint a büszke, véres csatákban győztes hadvezérek előtt, mert eszünkben van még a Krisztus Király Kantáta szövege: „Nem zord háborúknak árán lett tied az ország; Véred Golgotádnak ormán egymagadban ontád." Egyszer csak megszólal a hangszóróban a bemondó hangja: — Most érkezik a körmenet az Irgalmasok temploma elé . . . Mar hallatszik a zenekar hangszereinek hangja, a tömeg felkapja a dallamot, s mint a pünkösdi szél, zúg a tér felett a felajánlási ének: „Óh, édes Jézus, ég és föld dicsőséges királya . . ." Negyedórába is beletelik, amíg a hosszú emberfolyam beleömlik a téren várakozók soraiba. Az Oltárszentséget új, díszes szentségtartóba teszik és úgy helyezik el az oltáron. Felhangzik a „Szent vagy Uram!", a megyéspüspök úr incenzálja az Oltáriszentséget, a Tantum ergot intonálja, majd áldást oszt a Legszentebbel. A sokezer ember térdreomolva fogadja az áldást. Most a főpásztor a szószékre lép és beszélni kezd: Dr. Virág Ferenc megyéspüspök szentbeszéde: — Pécs szab. kir. város törvényhatósági bizottsága sok buzgó lélek kérésére kimondotta, hogy a várost és annak minden lakóját Jézus Szentséges Szívének oltalmába ajánlja. Ez megy végbe most itt előttünk valamennyiünk nevében és részvételével. — Kétségtelen, hogy a szörnyű háborútól s a velejáró borzasztó pusztulásoktól féltjük szeretett városunkat és mindazt, amit nekünk ez az ősi keresztény mecsekaiji város jelent. Bűn ez?! — Mikor Jézus Jeruzsálembe történt ünnepies bevonulása alkalmával megpillantotta a napfényben úszó várost, megsiratta, mondván: ,,Vajha, te is megismerted volna legalább ezen a te napodon, amik békességedre szolgálnak, most pedig el vannak rejtve szemeid elől." — Félünk mi magunk is és féltjük ifjúságunkat és aggodalommal gondolunk a magunk és gyermekeink jövendő sorsára. Sok-sok lelki erőre van szükségünk, hogy keményen álljunk és szembe nézzünk minden veszélylyel és hogy hitünkben meg ne fogyatkozzunk. — Bűn az, hogyha háborús erkölcsök rontásaival szemben menedéket keresve Jézus Szentséges Szívébe, minden erények mélységének oltalmába ajánljuk magunkat? A hosszan tartó háború az életnek amúgyis súlyos keresztjét még súlyosabbá teszi. Nem szabad elernyednünk! Az élet terhes igája alatt