Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1941

II. 1142—1942.

6 Nova Claravallis-ként nevezett Zircen? Mit érezhettek erre az akkor még oly nyugtalan földre érkező őseink, — nemsokára már Pásztó, Borsmonostor, Kerz, Tapolca, Pozsega, Bélakút, Schavnik, Bélháromkút, Szentegyedsziget, Pornó, Ábrahám látja őket — akiket Szent Bernát áhítata nevelt arra, hogyan szenteljék meg a földet, hogyan hallgassák a fákat, hogyan ékesítsék fel az imádság égbe könyörgő ívét a lélek szépségeível, amikor először emelték fel szemük csodálkozásába a ragyogó, de szomorú jelekkel telerótt magyar rögöt, amelyről akkor még nem tudták, hogy mi oly nehéz, fájó és idekötő titok benne? S amikor először borult rájuk a magyar ég időállító merengése, öreges, keleti csendje, s amelytől oly lassú és gyötrődő itt a gondolat mozdulása, ezt talán Szent Bernát szárnyalásával eget járó lelkük eleinte éppen úgy nem értette meg, amint idegen volt előttük a magyar erdők barbár zúgása, köztük bujdosó mithoszok pogányul sötétlő rejtelme. S vájjon mi történhetett a XIII. században nálunk már 28 férfi- és 5 apácamonostor cisztercieinek lelkében, akikben a latin és frank vér nemes hevülete, történelmi verőfénye lángolt, akiknek ajkait Szent Bernát vizionárius öntvényű és misztikus édességü szavai ízesítettek meg, akiknek meleg képzeletén ugyancsak Szent Bernát ragyogtatta fel a lovagi eszményt s akiknek múltba visszamerengő emlékezése franciaföldi chanson de geste-k hősiségét ringatta vissza magányos gyönyörűségül, amikor itt, akár mint kódexek csendes névtelenjei, akár mint a királyok kitüntetett bizalmasai először írták be a szépmívű latin betűk halhatatlanságába az eddig még ismeretlen, komortestű magyar szót, először pillantottak vele együtt szenvedő megértéssel a magyar lovagiasság férfias alázatú hallgatásába, és hősi küzdelmébe, a clairvauxi Mária-áhítat gyengédségétől kifinomult szívük először fogadta be és élte át a magyar Mária-tisztelet történelmi megrendüléseit és először hallottak Attiláról, keleti hitetlenek ellen harcoló hős magyarokról és Toldi Miklósról!? Megértettek mindent. S mindazzal, amit magukkal hoztak, meggazdagították és elmélyítették maguk körül az itt talált világot s egyek lettek ezzel a nekik mindent jelentő magyarsággal. Azóta sem szakadtak el többé tőle soha. Hozzátapadtak, magukhoz hasonlították az áldozat és munka minden időkig érvényes lelki honfoglalása és nemzetnevelése jogán. Hogy mit adtak neki, mi az, ami földben, ekében, kaszában, kövekben, fákban, mezőgazdaságban, betűben, gondolatban, szellemben, az élet egész módjábán, a műveltség katolicitásában és európaiságában, a lét felfogása méltóságában itt, mint ciszterci szín, erő, vér, továbbsugárzó és ömlő láthatatlan fluidumaként. él, hat, és mindig jelen van, azt csak részleteiben tudjuk. Vájjon egyáltalában hogyan történt ennek misztikus, tehát adialektikus ciszterci szellemnek a racionális jellemű magyar lélekkel való végleges egybekelése, mik voltak egymásra ható fejlődésének fokai, a többi szerzetes rendek mellett avagy ezek ellenében, az még fel nem oldott titok. A tudomány a magyar szellemi élet összefüggő alaprétegeinek térképezésével még nem készült el s e válasszal mindmáig adósa a megszólalásra vágyó nyolcszáz ciszterci magyar esztendőnek. Valami többnek, nagyobbnak és egyetemesebbnek kell annak lennie, ami a magyar földön a ciszterci géniuszt jelentette, mint amennyit eddig tudunk róla. Bármennyire történelmi arányú és értékű is mindaz, amit ez a ciszterci mult a mezőgazdaság terén, általában a föld spiritualizálása és