Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1941

VII. Adatok az 1941/42. iskolai év történetéhez

49 VIII. és Bruckner Károly VII. osztályú tanulók. A szereplésből mindhárom felsős osztály derekasan kivette részét. Ez a farsangi délután legsikerültebb előadásaink közé tartozik. Március 15-ét, nemzeti élniakarásunk emlékünnepét előtte való délután tartottuk meg. A Himnusz eléneklése után Dessewífy Imre I. o. t. szavalta el Erdélyi József: Március tizenötödikén c. versét. Az ünnepi beszédben Módly Dezső, önképzőköri tanárelnök adott új megvilágítást március idusával kapcsolatban. Sokat beszélnek ilyenkor Magyarországról, hazaszeretetről, többet is talán, mint kellene, de szent magyarságról, keresztény hazaszeretetről ritkán hallunk. Csak az a hazaszeretet keresztény, amelyik a hiszekegyre, a tíz és öt parancsra épül, mert csak ez erős, állhatatos és örök, mint maga az Isten, amelyik a magáét úgy szereti, hogy nem gyűlöli a másét, hiszen Isten napja más népekre is süt, nekik is világít, amelyik cselekvő akarat is, amelyik úgy él bennünk mint erkölcs, mint nemes hivatás és nemcsak mint magunkat magyarnak vallás és hirdetés. Ezután Babits Mihály Hazám c. költeménye következett a VIII. o. tanulói előadásában: átrepültek a ház, az ország, Európa és a glóbus felett, hogy újra csak visszatérjenek. Halmos—Petőfi: Talpra magyarjának énekkari előadása után az intézet papnövendék tanulói és Kozma József VIII. o. t. Petőfi látogatását játszották meg az egri szemináriumban Tordai Ányos Egri hangok c. darabja után. Az ünnepséget a Szózat zárta be. Magán a nemzeti ünnep délutánján ifjúságunk leventeköteles zöme közösen vett részt a leventék egyetemességétől rendezett ünnepségen a Kossuth-szobornál. Április 27-, 28- és 29-én folytak le a Ciszterci Rend magyarországi 800 éves letelepedése emlékére rendezett jubileumi ünnepségeink. Ez ünnepségekről Évkönyvünk külön cikkben számol be. Május 8-án 12 óra 40 perckor felhangzott a nyolcadik osztály előtt az „Üres a fészek" c. kedves búcsúzó dal, búcsúztak a nyolcadikosok. Végigjárták a „Ballag már a vén diák" dallamára a folyosókat, elbúcsúztak a tantermektől, majd a hetedik osztály elé vonultak, hol Bán Zoltán I. o. t., majd pedig Jilly Iván VII. o. t. búcsúztak tőlük. Az első beszédből a legkisebb testvér ragaszkodása, a másodikból pedig az érettebb diák komoly szava szállt hozzájuk. Szavaikra Horváth Mihály VIII. o. t. válaszolt, kihangsúlyozva, hogy maradjanak mindig hűek az iskolához, a tanárokhoz és az igazgató úrhoz. Innét a hősi emlékmű elé vonultak a búcsúzó diákok, kiknek nevében vitéz Massay Walter mondott Isten hozzádot az „Alma Maternek". „Régen vártuk már ezt a pillanatot — mondotta — s most, mikor mennünk kell, mégis oly nehezen tudunk elválni innét, de magunkkal visszük innét a legnagyobb kincset, amit itt kaptunk 8 éven keresztül — a szeretetet." Szavai után Kühn Szaniszló intézeti igazgató buzdította a valetázókat az elkövetkezendő kemény életre. Legyen tele szívünk hálával a szülők iránt, akik annyi áldozatot hoztak értük, vigyék magukkal azt a szellemet, melyet itt szívtak magukba, s vigyék magukkal a beléjük ivódott gondolatot, hogy Pécs mindig magyar volt és magyar marad. Most a búcsúzók sorfalat álltak az intézet bejáratánál, daloló soraik között elvonultak az intézet diákjai. Ezután ismét sorba álltak, dalolva kimentek az utcára, hogy megkezdődjék küzdelmük az életben. 2