Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1941

VII. Adatok az 1941/42. iskolai év történetéhez

45 A természetrajz, egészségtan és testnevelés keretén belül a 167.463/1940. IV. sz. rendeletnek megfelelőleg történt az elméleti kiképzés. Ünnepeink. Jöjjetek a világ zajából, a káromkodások hajszájából, a gépek lélektelen zakatolásából, a kavargó világból, a történelmi katasztrófák mennydörgéséből és a legújabb kor társadalmi forradalmainak villámlásaiból! Jöjjetek! Hova? A csendbe. Az ünnepek áhítatos csendjébe. A csend sziget, ahol a harmonikus ember lakik, a csend hírnök, a nyugodt lélek hírnöke. Ebben az országban van öröm, ének és hódolat, kívüle szomorúság, könnyek és tagadás. Ezért vonultunk gyakran vissza az ünnepek áhítatos csendjébe. Szeptember 8-án reggel 8 órakor szentmisén vettünk részt és a Szentlélek áldását kértük elkövetkezendő munkánkra. Szentmise után az intézet dísztermében megtartottuk szokásos évnyitó ünnepségünket. Ezen Kühn Szaniszló igazgató intézett komoly intelmet az ifjúsághoz. Figyelmeztetett, hogy mindenki kapott bizonyos talentumot, s ezzel igen hűen és jól kell sáfárkodnia. Utána elmélyülésre buzdított a ,,duc in altum" példájával. Az igazgató szavai után Kozma József VIII. o. t. köszöntötte melegen az iskolát Havas István: Diákok vára c. versével. A szavalat után ismét az igazgató emelkedett szólásra, és gyakorlati utasításokat adott az iskolaévre vonatkozólag. Az évnyitó ünnepély a Magyar Hiszekegy elimádkozásával ért véget. Szeptember 21-én a Maurinum előtt lévő országzászlóhoz vonultunk, hogy városunk mindkét nembeli ifjúságával együtt tisztelegjünk a magyar lobogó előtt. Az ünnepi beszédet dr. Gábriel Pál püspöki tanítóképzőintézeti igazgató mondotta. Befejezésképpen díszmenetben vonultunk el az országzászló előtt. Utána gróf Széchenyi Istvánnak, a legnagyobb magyarnak születése 150 éves fordulóját ünnepeltük a Széchenyi-téren. A minden időkben, de különösen a mai világégésben időszerű ünnepség a pécsi leventeifjúság rendezésében folyt le. Október 6-án a most is fájdalmas emlékű nemzeti gyászra való emlékezés első számaként Agg István VI. o. t. és Raffai Tibor I. o. t. adják elő Tóth Kálmán: Kik voltak a honvédek? c. versét, majd Szép Ernő: „Imádság" c. költeményében Vándor Ottó III. o. t. Isten áldását kéri a honvédekre. Módly Dezső önképzőköri tanárelnök szavai drámai erővel jelenítik meg ezután a tizenhárom vértanú halálának véres részleteit, és felfedik e nemzeti gyász mai tanulságait. Nóga Ervin VII. o. t. Händel Largójával még mélyebbre szántja a fájdalom érzéseit, Czeglédy György VIII. o. t. pedig Rátkay László: „Tizenhárom" és Zivuska Andor: „Arad magyar marad" c. versével állít emléket a vértanuknak. Az énekkar Beethoven „Ünnepélyre" c. művének előadásával ad művészi befejezést a szomorú megemlékezésnek. Október 20-án imádságos lélekkel szálltunk a Ciszterci Rend apátjához, Endrédy Vendelhez, hogy nevenapján szeretetünket, hódoló és hálás ragaszkodásunkat fejezzük ki neki, mint az ifjúság nagy barátjának és az intézet kegyurának. November 2-án, ködös novemberi délelőttön az intézeti aranybetűs hősi emléktábla előtt gyűltünk egybe, hogy a széplelkű hősöktől, a kőbe metszett aranybetűktől egy kis meleget és fényt lopjunk fásult lelkünkbe. A pislogó mécs megihletődött, halványarcú ifjút világít meg: Kolumbus