Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1941

I. XII. Pius pápa jubileuma

I. Salve 'Beatissime fPater Jubiláns! = XII. PIUS = ezüst pUspöki jubileuma. A katolikus világ május 13-án ünnepelte XII. Pius pápa ő szentsége püspökké szentelésének huszonötödik jubileumát. Mint annyiszor örömben és megpróbáltatásban, most is Róma felé fordul mindazok szeme, akik gróf Apponyi Alberttel együtt büszkén mondhatják: „Érzem, hogy Isten kegyelméből abban az erősségben lakom, amelyen a pokol kapui sem diadalmaskodhatnak; érzem közelségét a malasztok ama kiapadhatatlan forrásának, amely a gyarlóságot felemeli, az élet küzdelmeiben segíti, az elégtelen emberi erőt pótolja; érzem, mikor körülöttem minden inog, a szilárd talajt lábaim alatt; amikor minden sötétségbe látszik borulni, az örök igazság világosságának reánk ereszkedő sugarát; hallom a múló véleményeknek zajából kiemelkedve az örök élet igéit, melyeket Krisztus Urunk az ő Egyházának átadott, benne sértetlenül megőriz és mindnyájunknak eljuttat." Ha Szent Péter utódjára tekintünk, valóban érezzük, hogy abban az erősségben lakunk, melyen a pokol kapui sem diadalmaskodhatnak. Mily vigasztalás, mily megnyugvás a mai békétlen világban arra a kősziklára tekinteni, aki a lélek békéjének, az igazi békének, a szebb és diadalmasabb jövendőnek örök, élő alapja, világító fáklyája! A „Cittá del Vaticano" fehér főpapja, a világmegváltás munkájának legfőbb földi képviselője, XII. Pius pápa felé fordul lélekben minden katolikus, tekintet nélkül arra, hogy a föld melyik részén szívja magába Krisztus Egyházának életetadó és gazdagító kegyelmeit. De különös örömmel, különös gyermeki hálával és szeretettel tekintünk Krisztus földi Helytartója felé mi magyar katolikusok, akik négy esztendővel ezelőtt drága magyar földünkön köszönthettük Öt. Aki közelről látta az akkori Pacelli bíboros arcát, az ma is elfogódott lélekkel beszél szemének csodálatos mélységéről, erejéről. Nem lehet szavakkal kifejezni, ahogy elfelejti méltóságát, ahogy felülmúlja udvariasságban a legszerényebb embert is, ahogy kér és köszön s ahogy egy percre sem érezteti, ki ő: a legigazibb szentpéteri lelket mutatja. Bárhol jelenjék meg, rendkívüli hatást kelt. Mily felejthetetlenek voltak apostoli lelke mélyéből feltörő szavai: Éljen Magyarország! S amióta Szent Péter utóda, amikor csak alkalma nyílik rá, megemlékezik Magyarországról, a Szűzanya országáról, s tudja, hogy minden magyarban ég az Egyházhoz való tántoríthatatlan gyermeki hűség mély érzése, ég ezer éve — a pogányságtól való szabadulás óta — csorbítatlanul, megszakítás nélkül. 1*