Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940

V. Adatok az 1940/41. iskolai év történetéhez

67 elkezdeni, de önkénytelenül is Te Deumra nyíltak meg az ajkak: hála Néked, mindenható isten, hogy huszonkét esztendő után szép Erdélyünk fele visszakerült hozzánk. Külföldi ember, aki nem tudja, mi volt Erdély a magyar elmékben és szívekben, nem képes felmérni a velőtrázó fájdalmat, amit annak idején Erdély elvesztése, és a boldogságot, amit most felszabadulása okozott. Mi volt nekünk Erdély? A magyarság ősi szent forrása, amely a honfoglalás óta zavartalan tisztaságában buzog. A világ egyik legtermékenyebb kultúrtalaja, ahol gyönyörű hősi és költői érzések, gondolatok és álmok termettek. Erdélyben éltek és haltak a magyarság legkeményebb katonái, legmélyebb gondolkodói, legbölcsebb államférfiai és legszebb női. Erdélyben minden más, mint nálunk, mert ősmagyarabb: a hegy, az erdő, a folyó, a várkastély, a parasztház, a beszéd, az ének, az étel, a ruha, az ember, az állat. Erdély nélkül nyomorék volt Magyarország, akár az ember, akinek levágták mind a két karját. Erdély visszatérésével a magyar élet kimeríthetetlen kútjai nyíltak meg a nemzet előtt, ezért olyan hálaadásos még mindig az ajkunk. 1941-ben még csak az első félévet tapossuk és máris megváltozott a Balkán-félsziget térképe. Jugoszlávia alkotó elemeire bomlott, Görögországot megszállták a világotverő német hadak — Magyarország visszafoglalta Bácskát és a baranyai háromszöget. Az idei nagyszombaton az országos légvédelem miatt nem szólalhattak ugyan meg a diadalmas krisztusi feltámadást hirdető harangok, de azért fokozott mértékben élte át a magyarság a feltámadás örömét, mert viszatért hozzánk Bácska áldottan gazdag földje és a pécsieknek oly sokat jelentő életterük, a halban és vadban bő baranyai háromszög. Üjra éreztük, hogy Szent István áldott jobbjának a csonka országban történt körüljárása óta immár negyedszer nagyobbodott meg elhasogatott országunk, örömünk tehát mély és bensőséges. Mit mond már most, miféle hazafias tanulságot ad a második világháború eddigi magyar története tanulóifjúságunknak? Ha nemzetünknek volt és van is sok vésze, hibája és fogyatékossága, de van pártfogója is az égben. Ezért a világegyetemre gondotviselő isteni Kormányos szeret bennünket, és bizonyos, hogy valami különlegesen nagy feladatra tartogat bennünket. A jövő Európában valahol valami egészen nagystílű hivatás vár a magyar nemzetre. Ezért építgeti vissza egészre országunkat világok összeomlása idején olyan gonddal, mint ahogy a fecske a fészkét tapasztgatja. És ki nem ejt a kezéből, csak akkor, ha erre a történelmi hivatásra méltatlannak bizonyulnánk. Mit kell tehát ifjúságunknak cselekednie? Megmondják e történelmi idők: minden foglalkozástokban reánk emlékezzetek, munkátok, pihenésiek, játékotok felénk nézzen! A magyar fiú munkaév közben is, de vakációban is munkatáborban él. A magyar fiú most egész évben nem csak testileg, de szellemileg, erkölcsileg is levente, azaz hazafias szolgálatban van. Mi e szolgálat célja? Kalapáld magad napról-napra értékesebbé, ne maradj egy pillanatig sem tömeg-tucat-átlag ember. Bontsd ki tehetségszárnyaidat, fokozd fel minden erődet, mert lelked kegyelmi életét, iskolai tudásodat, olvasás útján szerzett műveltségedet, egészségedet, tisztaságodat, ügyességedet, cserkésztábori tevékenységedet, sportodat, 10*