Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940

V. Adatok az 1940/41. iskolai év történetéhez

65 szombathelyi áll. Faludi Ferenc gimn. igazgatója, Málits Frigyes, premontrei kanonok, türjei plébános és még sokan mások, különösen az iskola régi diákjai. A tanulmányi kirándulásra érkező budapesti és vidéki intézeteknek is szívesen mutattuk meg iskolánkat. A tanulók létszáma. Az I. osztályba 67, a II. osztályba 65, a III. osztályba 63, a IV. osztályba 76, az V. osztályba 72, a VI. osztályba 71, a VII. osztályba 59, a Vili. osztályba 70, összesen 543 nyilvános tanulót vettünk fel. A magántanulók száma 10 volt. A létszám a legtöbb osztályban még mindig túl magas. Pedig minden erőnkkel igyekszünk a tanulók számát csökkenteni: vidékről bejáró növendéket nem veszünk fel, a szülőknek pedig iparkodunk megmagyarázni, hogy a gimnázium inkább a tudományos életpályára szolgál előkészületül. Mindennek eddig kevés eredménye volt. E téren — hisszük — lényeges javulás akkor áll be, ha a Pécs városának iskolaéletében a tervbevett építkezések megvalósulnak és a gyakorlati középiskolák és szakiskolák száma emelkedik. Valláserkölcsi nevelés. Nem véletlen volt a mult század elején az ország vezető és irányító személyeinek az az elhatározása, hogy a magyar haza ifjúsága jelentős részének nevelését a szerzetes rendekre bízzák. E gondviselésszerű intézkedésnek alapja és gondolata az volt, hogy az igazi kultúra és mély bölcsesség csak akkor lehetséges, ha az az örök és változhatatlan igazságokon nyugszik, vagy gyakorlatiasabban kifejezve, ha minden tudománynak és műveltségnek az alapja a mélységes Istenhit. Csak ezen az alapon lehet építeni szilárdan, csak ezen az úton lehet eljutni az emberiség céljának megvalósításához. Isten és lélek nélkül a tudomány nem sokat segít az emberi sors szebbé tételén és igazi kultúra csak akkor fejlődhetik ki, ha a transcendentális értékek teljesen átitatják az emberi értelmet. Ezen elgondolás megvalósítását immár majdnem másfél századon át a szerzetes iskolák törekedtek sikerre vezetni, mert nevelésüknek alappillére nem csupán a tudományközlés, hanem főképen és elsősorban a lélek nevelése, a szellemi és lelki értékek kifejlesztése, Isten képmásának a lélekben való kialakítása. Isten képmásának a lélekben való kialakítására és annak a meggyőződésnek elmélyítésére, hogy földi célunk az istenfiúság átélése és elnyerése, a szerzetesiskolák minden erejüket rááldozták. Igazság csak egy van és ez Istenben található meg. Isten az igazságot a természetbe és a lélek világába rejtette el, ennek a felkutatása és megismerése kell hogy a nevelő-oktató munkának elsődleges célja legyen. Még a profán tudományok is megszentelődnek, ha ily szempontból tárjuk őket a fogékony gyermeklélek elé. De nem elég csak elméleti síkon mozogni; gyakorlatba kell átvinni az említett meggyőződést. Ez volt a vezető gondolata intézetünknek is, hogy a gyermek lelkét gyakorlatilag vigyük közelebb Istenhez. Történhetik ez közvetlenül vagy pedig közvetve. Mert minden, még a legelvontabb elmélet is alkalmas arra, hogy rámutassunk a bennük rejlő isteni igazságra és rávezessük az ifjút arra, hogy Isten országa köztünk van, csak meg kell találnunk. Ehhez azonban alázatos, őszintén hívő lélekre van szükség. A kevély és önmagával eltelt lélek sohasem fog Istenhez eljutni. Nevelő-oktató munkánkban mindig arra törekedtünk, hogy gya10