Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940

I. Berkes Ottó

I. BERKES OTTÓ A DUNÁNTULI KERÜLET ELSŐ KATOLIKUS FŐIGAZGATÓJA A Katolikus Középiskolai Főhatóság átszervezésével kapcsolatban a Bíboros Hercegprímás úr ő főmagassága 1940. augusztus hó 24-én kelt 5871. sz. leiratával Berkes Ottó, dunántúli kat. főigazgató, c. tankerületi kir. főigazgató urat, mivel nem kívánta a nagy gondot és fáradtságot jelentő főigazgatói munkakörrel továbbra is terhelni, őszinte hálájának kifejezésével a dunántúli katolikus kerület vezetése alól felmentette. Amikor két évvel ezelőtt hírül vettük, hogy Berkes Ottó lesz intézetünk legfőbb vezetője és irányítója, őszinte öröm töltötte el az igazgató és a tanári testület szívét. Személye nem volt ismeretlen előttünk, hiszen már éveken át résztvett, mint főigazgató a katolikus oktató-nevelő munka irányításában, sőt ezt megelőzőleg is meleg kapcsolatok fűzték őt intézetünkhöz. Hogy mennyire tapasztalt kezek vették át a dunántúli katolikus iskolák vezetését, annak bizonyítéka az a harminc esztendő, amelyen át a Premontrei Rend keszthelyi gimnáziumának igazgatója volt. Tudtuk, éreztük, hogy irányító munkájában sok évi pedagógiai működésének gyümölcsét fogjuk élvezni. Várakozásunk reményét a valóság még jobban felülmúlta. A felügyelettel megbízott felsőbb hatóság látogatása és ellenőrzése mindig bizonyos elfogódottsággal tölti el az ember szívét, még akkor is, ha munkájába egész lelkét és legjobb tudását viszi is bele. Amikor azonban az ő tiszteletet parancsoló magas, fehérreverendás alakja megjelent intézetünk falai közt, ez az érzés megszűnt. Hiszen ő nem azért jött, hogy bíráljon, vagy ítélkezzék, hanem hogy bölcs útmutatásával, tapasztalataival a jobbat még jobbá, a nemeset még nemesebbé tegye, hogy segítsen, irányítson és hazánk katolikus kultúrájáért önmagát is feláldozó szerető szívéből másoknak is adjon. Tanár és diák egyformán észrevette, hogy a szigorúság mögött mily jóságos, szerető és mindent megértő szem ragyog. Olyan időkben vette át a főigazgatói hivatalt, amikor a katolikus autonóm intézeteknek minden erejükkel azon kellett lenniök, hogy necsak r