Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940

III. A fizika tanítása

45 a kézimunkát, bár annak megvan a maga különös szerepe. Az ismereteket a tanulók maguk szerezzék, szellemi munka révén (akár kíséri azt kézi munka is, akár nem). A mai munkaiskola tehát a munkaelv két utolsó fejlődési fokát valósítja meg általában: a) a cselekedtető oktatást a munkaórában (manuális foglalkoztatás) főleg a természettudományi tárgyaknál és b) az öntevékenységen alapuló oktatást, az osztályfoglalkoztatást, amikor minden tantárgy keretében az önmunkásság, öntevékenység szellemében neveli a tanulókat. A kézi munka csak fokozója és kísérője, a szellemi munka viszont lényege az öntevékenységnek. A munkaiskola ugyanis még a manuális tevékenység, vagyis a cselekedtető oktatás mellett is szellemi karakterű! Bár a munkaiskola eszméje a szenzomotorikus úton való ismeretszerzés (az elnevezés: Berthold Ottótól van: Die Arbeitschule, Leipzig 1909.), lényege mégis a methodíkai princípium, tehát nem az organizációs forma (műhelyoktatás). A mai iskola minden munkát a tanulók öntevékenységének fejlesztése céljából végez, mert a helyes gondolkodás képessége csak önálló szellemi munka árán érhető el. így tehát az önálló szellemi munka inkább konstitutív jegye a munkaiskolának, mint az önálló manuális munka. A munkaiskola az egész oktatás új típusa, mely a tanítás súlypontjává a tanulók öntevékenységére épített munka metodikai princípiumát teszi. A gyermek ugyanis úgy nő fel, mint a növény, a saját munkája és törvényei szerint. A környező kultúrából, mint a növény a talajból — csak annyit vesz fel, mint amennyit személyes tevékenységével tesz magáévá. Éppen ezért nagy gondunk legyen a szellemi munkáltatásnak lehető teljes megvalósítására. Az élményre épített, átéltető tanítással ki kell emelni a tanulót a passzivitásból. Ne szigeteljük el a munkaelv céljára csak a munkaórát, hanem töltsük meg az egész tanítást, a maga egészében a munkáltató módszer szellemével. Szépen fejtegeti ezt a gondolatot Gyulai Zoltán professzor: A tanár előadási kísérletének viszonya a tanuló saját kísérleteihez c. értekezésében. (Fiz. és Kém. Didatk. Lapok, 1937. III.) „Legyünk tudatában annak, hogy a tanuló már nagy öntevékenységet fejt ki, ha a tanár kísérleteit oly beleéléssel figyeli, hogy az új fogalom világos előtte. Mert nemcsak az az öntevékenység, ahol a tanuló kezével végez műveletet, hanem sokkal inkább az is, ahol érzékszerveivel beleéli magát egy folyamatba; képzelőtehetségével beleéli magát egy képbe és az értelmével beleéli magát annak logikai összefüggéseibe." A cél az, hogy az iskola epikus órái drámai órákká alakuljanak, hogy az óra alanya ne a tanár, hanem a tanuló legyen. Legyen a passzív órából aktív óra. Minden óra munkáltató, amikor a tanulók maguk is aktíve részt vesznek akár egy kísérlet elvégzésében, akár egy gondolat kiépítésében. Munkáltató tanítás folyik abban az iskolában és azon az órán, ahol a tanár és a tanítvány munkája közösen érkezik el az új ismeret megszerzéséhez. Minden tantárgy tanításában érvényesülnie kell e munkaelvnek. Ragadjunk meg minden lehetőséget, hogy foglalkoztassuk, illetőleg szellemi munkába vonjuk a tanulókat a tanórán kívül is. A munkaiskola az életközelség iskolája. Foglalkoztat, leköt, emel. Az új iskola felhasználja módszeresen és didaktikai céllal a filmet, a hanglemezeket, az iskola rádióját, a kirándulást, a szemléltetések különböző módját, a modellkészítést, a folyosói táblákat, a könyvtárt, a folyóiratokat, a szertárt. A jó iskola