Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940

III. A fizika tanítása

22 kiválasztott olvasmánynak a nyelv- és irodalomtanításában. Figyelmet fel­keltő konkrétum, amelyből a logikai gondolatsor kiindul: szilárd alap, amelyre a törvénymegállapító következtetések építhetők. A kiválasztása és kivitele egyaránt fontos. Jól megfigyelhető legyen, élményszerűen, meggyőző erővel hasson a tanulókra. Ezenkívül tanítócélú, „didaktikai" célú legyen az iskolai kísér­let, ne tudományos. Emelje ki a folyamatnak a következtetés szempont­jából fontos, tehát megfigyeltetni-kívánt jelenségeit. Fontos a kísérlet demonstratív jellege is. Ez a megfelelő „beállítás" s olyan technikai segédeszközök alkalmazása, melyek megkönnyítik a megfigyelést. A tanár bemutató legyen, ne szemlélő! Csak a kutató lehet experi­mentáló és observáló is egyszemélyben. Mindent azok felé kell mutatnia, akiknek szól. Nemcsak a formális képzőerő, hanem a nevelő érték is fontos a kísérleteknél. Egynéhány klasszikus kísérlet bemutatása elvezeti a tanulókat egy-egy felfedező műhelyébe. Alkalmat ad nagyságuk és munkájuk értékének méltatására, az emberi gondolat és a természettudo­mányos kultúra fejlődéstörténetében rejlő nevelőelemek kihasználására. A kísérlet ne szórakozást és ne látványosságot nyújtson, hanem tárgyi és nevelő célokat szolgáljon. Az eszközök egyszerűek legyenek, a kísérleti berendezés pedig áttekinthető. Célszerű az összeállítást a táblán is feltüntetni. Gondunk legyen a kísérletek ízlésességére is. A tanulók előtt állítsuk össze a berendezést! Nem szabad összegyűjtve bemutatni a kísérleteket; ennek nincs sok nevelő értéke. Igaz, rendsze­resen beiktatott kísérletezéssel a fizika-tanárnak sokkal nagyobb készü­leti időre van szüksége, mint a másszakos tanárnak. A tanórára való készülete ugyanis három részből áll: 1. az alanyi élőmunka. Ez azonos a többi szakéval. Az asztalánál könyvekből és jegyzeteiből készül először az órára. Ha ezzel végzett, következik 2. a tárgyi élőmunka, vagyis a kísérlethez szükséges eszközök összeválogatása és kikészítése a szer­tárban, majd a kísérlet megpróbálása és ha valami javítandó vagy prepa­rálni való van a készüléken, annak elvégzése. Pl. olajozás, vazelinozás stb. Ha nagyobb tapasztalata, gyakorlata van a tanárnak, magát a próbát elhagyhatja, de sok nem várt kellemetlen lehetőség merülhet fel az óráján. 3. Harmadik munkastádiuma a tárgyi utómunka, vagyis a tanóra után a) a kísérleti összeállítás gondos szétszedése, b) az eszközöknek megtisztítása, pl. edények kimosása, vaselintől való megtisztítás, a hasz­nált folyadékok esetleges félretevése és c) a műszereknek a szertárba való visszahelyezése. A tárgyi elő- és utómunka nagy munkatöbbletet jelent, de a fizikus munkájához hozzátartozik. A kísérlet az egész osztály látási centrumában álljon. Lehetőleg nagyméretű készülékkel történjék, megfelelő világítással, a zavaró optikai hatások kiküszöbölésével. Alkalmas fekete vagy fehér hátterekkel, esetleg átvilágított papiros-ernyők alkalmazásával. Sokszor vetíthetjük a kísér­letet, bár az áttekinthetőség szempontja ez ellen tiltakozik. A projekciós' képek két dimenziósak, melyekből a folyamatra következtetni nem könnyű minden esetben. A tanuló figyelme is legtöbbször megoszlik a vetített tünemény és a kép között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom