Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1939

VIII. Adatok az 1939/40. iskolai év történetéhez

56 December 22-én a szeretet ünnepének jegyében gyűlt össze az intézet ifjúsága az iskola dísztermében felállított karácsonyfa előtt. Ének, zene, szavalatok fejezték ki az összes jelenlévők szívében levő meleg ünnepi hangulatot, betleheinesek mondták el régi magyar szokás szerint Jézus születésének történetét, a gimnázium igazgatója pedig arról beszélt, hogy ha nem is adhatunk a kis Jézusnak aranyat, tömjént, mirhát, adhatunk neki aranynál drágább hófehér lelket, s hódolatunk tömjénjét és lemondásunk mirháját nyújthatjuk át Neki. Az ünnepélyről a sok lelki kincsen kívül még egy kis csomagot is vitt magával haza minden diák. Febr. 5-én Werner Adolf dr., zirci apátúr, iskolánk jóságos kegyura és újjáépítője halála első évfordulóján az előadások befejezése után imádsággal rótta le háláját ifjúságunk. Febr. 8-án — temetésének emléknapján — gyászmisén vettünk részt. Febr. 23-án, Mátyás király születésének ötszázadik évfordulója alkalmából igazgatói körözvény hívta fel az ifjúság figyelmét a nagy király életének és uralkodásának jelentőségére. Március elsején Kormányzó Urunk országlásának 20 évéről emlékezett meg az iskola. Massay Walter VI. o. t. Somogyvári: „Tavasznép az Őszben" c. versével emlékeztetett a kormányzó budapesti bevonulására, az iskola igazgatója pedig ünnepi beszédet mondott. Március Idusán a negyvennyolcas nagy időket idézte fel szépszámú közönség jelenlétében az intézet ifjúsága. Uj László VIII. o. t. Komjáthy Jenő: A magyar c. versét szavalta el. Az ünnepi beszédet Máttyus Adorján VIII. o. t. mondta. A negyvennyolcas tavasz ifjúsága új, jobb alkotmányt és világot akart teremteni. A mai ifjúságra hasonlóképen feladatok várnak, nemcsak eszmékért kell küzdenie, hanem hazánk területi épségét is helyre kell állítania. A sok ragyogó magyar értéket vallásossággal, tiszta erkölccsel és felebaráti szeretettel kell egyetlen egységgé kovácsolnia, hogy megvalósuljon a márciusi ifjúság álma, a független, boldog Nagy-Magyarország. Kossuth torinói száműzetéséből „A fiú nem üthet vissza" c. Somogyvári-színdarab elvenítette meg a tanulságot: A haza megteheti fiaival, hogy kitagadja őket, de a fiú sohasem tagadhatja meg a hazát. Az intézeti zenekar operarészlete után az énekkar végül a „Talpra magyar"-t és a Szózatot énekelte el. Május 7-én volt a VIII. osztály hagyományos ballagása. Virágdíszbe öltözött osztályból indult el 64 búcsúzó diák. Bús-dalos ajakkal járták be utoljára a folyosókat és búcsúztak a tantermektől. A VIII. osztály előtt pár közvetlen szóval Cséffalvay Tibor I. o. t. búcsúzott tőlük, majd Jankovics Titusz VII. o. t. figyelmeztette az életbe indulókat, hogy maradjanak hűek továbbra is a ciszterci szellemhez. Hergenrőder Miklós VIII. o. t. köszönte meg a ballagok nevében a búcsúztatók kedves szavait, és biztosította őket, hogy az élet megpróbáltatásai között gondolatban mindig vissza szállnak az Alma Mater ölelő falai közé. A „Gaudeamus" dallamára vonultak le a hősi emlékmű elé, ahol Burits Oktávián VIII. o. t. elszavalta Mécs Lászlónak erre az alkalomra írt költeményét, ezután Deák Ferenc VIII. o. t. lépett elő, és a ciszterci hősök szellemében vett búcsút az Alma Matertől. Igazgató urunk válasz szavából az atyai szeretet csendült ki. Utoljára még arra figyelmeztette ballagó diákjait, hogy ahhoz a szellemhez, amelyet 8 év alatt szerető tanárkezek ültettek lelkükbe, az élet minden