Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1939

V. Német nyelvoktatásunk néhány kérdése

V. Német nyelvoktatásunk néhány kérdése. Az 1938-as Tanterv a német nyelvi oktatásban a gyakorlatiasságot tartja szem előtt. Gyakorlottság a német nyelv megértésében, szóbeli és írásbeli használatában, biztos nyelvtani ismeretek, beszédgyakorlatok és irodalmi olvasmányok alapján, az első cél; tájékozottság a német művelődés és a német szellemi élet körében értékes irodalmi és tudományos olvasmányok alapján pedig a második cél. Jelen értekezésben oly kérdésekről lesz szó, melyek az első cél elérésében támogathatnak bennünket. A nyelv gyakorlati elsajátításához elsősorban a beszédgyakorlat vezet, ezért a Tanterv a beszédgyakorlatokat teszi meg a német nyelvi tanítás központi gondolatává, e beszédgyakorlatokban pedig a ma beszélt, művelt társalgási nyelv megszereztetése a főszempont. Ezért nemcsak alsó fokon, hanem a felsőbb osztályokban is a beszédgyakorlatok állnak a tanítás középpontjában. Alsó fokon egyszerűbb, felső fokon a mondatszerkesztés, a nyelvi kifejezés választékossága szempontjából is állandóan emelkedjék a beszédgyakorlatok színvonala, az utolsó években pedig a tanulók lehetőleg összefüggően tudják előadni gondolataikat. A tanítás elsősorban az élőnyelvet tartja szem előtt, tehát a fülnek szól. Az oktatásnak ezért folytonos gyakorlásnak kell lennie. A főfeladat a helyesejtés marad végig, mert amíg a szót, a mondatot nem tudja a tanuló helyesen ejteni, addig csak el tudja gondolni a mondatot, de nem kimondani. A beszélőszervek, az ajkak, a nyelv, a szájüreg, a nyeldeklö, a hangszálak gyakorlásától a mondattani szerkesztések gyakorlásáig hosszú az út. A beszédtevékenység a reflexmozgások szövevénye, melyet a gondolat indít meg, de a kivitel aztán automatikusan folyik. A helyesejtés elsajátításához külön hangoztatási gyakorlatokhoz nincs időnk, hanem a tanár példanyujtása alapján sajátítják el a tanulók. Nemcsak alsó fokon, hanem a felsőn is, minden olvasmánnyal kapcsolatban gyakorolják. A hibákat ki kell javíttatnunk vagy magunknak kijavítanunk. Az ejtésben mindig a hangzók valóságos színét kívánjuk meg, a valóságos beszéd hanghordozását és hangsúlyozását. Sokszor kell megismételnünk, míg a tanuló jól ki nem mondja a kívánt mondatot vagy szót. Lássuk röviden, hogy mily hangzók helyesejtésére kell tanítványainknak legjobban figyelniök. Csak a legfeltűnőbb jelenségekre szorítkozom: 1. Hosszú magánhangzók: Haar, Paar, Meer, hier, Ohr, ihr. Aránylag elég gyorsan megjegyzi magának a tanuló, ha hasonlóhangzású magyar példákon éreztetem meg a hangzók hosszúságát. így: hár-fa, pár, mér, hír, óra, ír. Minőségileg majdnem egészen megfelelnek az ékezettel megjelölt magyar magánhangzóknak. 2. Rövid magánhangzók. A magánhangzók két vagy több mássalhangzó előtt, különösen kettős mássalhangzók előtt, valamint a tz és ck