Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1938

XVI. A Ciszterci Diákszövetség

146 hogy az iskolatársi találkozásoknál az örök ciszterci tanár előtt hódol és tesz hűségesküt az örök ciszterci diák. Majd Borsy Jenő mondott az intézet előcsarnokában lévő feldíszített és felvirágozott hősi domborműnél ragyogó ékesszólással magasan szárnyaló emlékbeszédet az elhalt osztálytársakról, különösen a hősi halált halt Jeszenszky Mihályról. Beszéde a ciszterci szellemnek és az annak alapján lelkükben kialakult vallásosságnak, hazafiasságnak és kötelességteljesítésnek dicshimnusza volt. Ezután az igazgató vezetésével megtekintették az új, gyönyörűen felszerelt és berendezett intézetet. Déli 12 órakor a Szaniszló pihenőnél jelentek meg, ahol újból áldoztak felejthetetlen, szeretett osztályfőnökük emlékének, ki végtelenül szerette a természetet és a Mecseket is s akinek szerető tanítványain kívül számtalan benső barátja és tisztelője volt. Itt Rihmer Oszkár dr. felolvasta a Pécsi Napló 1904. február 28-i számában megjelent „Búcsú Mócs Szaniszlótól" című emlékiratát, amelyet mély csendben és áhítattal hallgattak végig s amely ismét felidézte bennük, „az ő kedves fiainak" lelkében a legkedvesebb, legjobb, legszeretőbb ciszterci tanár és legatyaibb osztályfőnök édes és fájó emlékezetét. Grosch Károly dr. pedig keresetlen és közvetlen szavakkal elmondotta, hogy még a háború előtt Berlinben járván — mint kereste fel és találta meg a messze idegenben az ő sírját, ahol könnyezve és zokogva rótta le mindnyájuk nevében a kegyelet adóját és ahol akkor egy mecseki fenyő is állott, a Mecseknek és az annyira szeretett áldott magyar honnak levegőjét és illatát árasztva szét. Ebédre a menedékházban gyűltek össze, amelyen megjelent az intézet közszeretetben álló igazgatója, Kűhn Szaniszló is, akit az ebéd alatt Rihmer Oszkár dr. köszöntött fel hangoztatván, hogy ő nemcsak nevével, hanem kedves egyéniségével, barátságos és finom modorával is mintegy helyettesíti és szinte megszemélyesíti az ő felejthetetlen Mócs Szaniszló osztályfőnöküket. Az igazgató pedig kedves szavakkal a találkozókat, családjaikat és hozzátartozóikat éltette. Még vacsorára is ottmaradtak a menedékházban, amelyre ismét feljött az igazgató, ezzel is megerősítve az intézet és az öreg diákok közti lelki kapcsolatot és tanújelét adva annak, hogy az öreg ciszterci diákok között jól érezte magát. A még élő 3 tanáruk meleg hangú levélben és táviratban üdvözölték hálás tanítványaikat, akikhez nem jöhettek el, de akikkel egyszer majd találkoznak. A rendkívül kedves találkozónak bensőségét emelte ama tény, hogy azon néhány, osztályukból korábban kivált, de a Mócs Szaniszló dr. emléke által velük teljesen összeforrt és együttérző kedves társuk is írésztvett. A találkozón megjelentek: Borsy Jenő Dgt. főfelügyelő Pécs, Boross Imre főjegyző Vecsés, Burgics Tivadar dr. főállatorvos Pozsony, Csokonay Béla plébános Szentdénes, Fenyő István dr. ügyvéd Pécs, Friedrich Sándor gyógyszerész Pécs, Gács Ferenc dr. várm. főügyész Pécs, Gellér Elemér dr. operatőr Budapest, Grosch Károly dr. miniszteri osztályfőnök Budapest, Halász Antal miniszteri tanácsos, ny. pénzügyigazgató Pécs, Halász Ernő ny. bányafőfelügyelő Pécs, Horváth József ny. vasúti főfelügyelő Pécs, Gadó Antal járásbíróságí alelnök Pécs, Járányi János ny. városi tanácsos Pécs, Lieber Géza főállatorvos Pécs, Rihmer Oszkár dr. ügyvéd Pécs-