Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1938

IX. Adatok az 1938/39. iskolai év történetéhez

79 Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának elnöke a belvárosi templomban ünnepélyes requiemet mondott, amelyen a tanuló-ifjúságon kívül a város egyházi, katonai és világi előkelőségei is megjelentek. Május 9-én, 12 órakor a gimnáziumi tanulóifjúság 3 Miatyánkot és 3 Üdvözlégyet imádkozott el. Az imádság Tóth Tihamér dr. veszprémi püspök lelkiüdveért szállt az Ég Urához. Közvetlen kapcsolatunk nem volt Vele és mégis úgy éreztük, hogy közel állt szívünkhöz. Nagy volt mint szónok, kiváló volt mint lelkipásztor, de lelkének kincséből legtöbbet adott az ifjúságnak. Könyvei — amelyekből a kettős szentévben 100 kötetet diákjainknak is küldött — irányításul szolgálnak nemcsak a magyar, de az egész világ ifjúsága számára a szebb, a boldogabb, a tisztább, a nemesebb életre. Ezért sirattuk meg korai távozását s csak az vígasztal bennünket, hogy a jó Isten trónjánál sokat könyörög, hogy ifjúságunk mindig a tiszta élet útján járjon. Egy éven keresztül aggódó szemmel tekintettünk závodjei Závodszky Levente dr., tanker, kir. főigazgató úr betegágya felé. Sokat imádkoztunk érte, sokszor reménykedtünk, hogy a Gondviselés megtartja számunkra az újonnan felállított pécsi tankerület első főigazgatóját, aki három évi munkásságával a tankerületet az 1935. évi VI. t.-c. rendelkezése értelmében megszervezte. Már az elmúlt iskolaév végén érthető szomorúsággal vettük tudomásul, hogy a nm. VKMin. rendelkezése értelmében elszakad körünkből és a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban teljesít tovább szolgálatot. Ezért tavalyi Értesítőnkben méltattuk érdemeit és elbúcsúztunk tőle. A központi szolgálat megkezdésére azonban már nem került sor, mert 1938. szept. 18-án szép lelkét Teremtőjének visszaadta. Temetése napján, szept. 21-én ifjúságunk gyászmisében könyörgött a boldogult lelki nyugalmáért. Temetésén, amely előtt requiemet az intézet igazgatója mondotta, minden pécsi iskola ifjúsága megjelent tanáraik és tanítóik vezetésével s ezeknek sorfala között az egész város részvételével kísértük utolsó útjára a magyar pedagógia nagy halottját, a tanári rend megértő jóakaróját, az ifjúság atyai barátját. Emlékét iskolánk soha el nem muló kegyelettel őrzi meg. Nyugodjék békében! Marosi Arnold, m. kir. kormányfőtanácsos, ciszterci rendi áldozópap, nyug. gimnáziumi tanár, életének 60. évében, jan. 22-én Székesfehérvárott elhunyt. A boldogult 1902/3—1908/9. isk. években Pécsett tanított, nagy érdemeket szerzett a természetrajzi szertár fejlesztésével; régi tanítványai tisztelettel és hálával emlegetik az elhunytat, aki a Pécsi Városi Múzeum megalapításával is maradandó emléket hagyott városunkban. Temetése napján az ifjúság szentmisében imádkozott intézetünk volt tanárának lelkiüdvéért. Kalenda Lóránt, VII. oszt. tanuló 1938. dec. 13-án váratlanul meghalt. Azóta mintha halkabb, csendesebb lenne az iskola, az udvar: örökké vidám hangja elnémult; osztálya, a tornaterem, a ping-pong szoba mintha még most is várna valakit: s ő már nem tér vissza soha. A mosoly verőfényében csillogott élete, derűt és jókedvet sugárzott maga körül s búcsutlan távozásával mégis mily nagy gyászba borította jó szüleit, mily fájdalmat okozott tanárainak, diáktársainak s mindazoknak, akik ismerték és szerették. S mikor könnyes szemmel nézünk e szép jövőre hivatott ifjúnak az örökkévalóság felé távozó lelke után, sokat és sokszor imádkozunk, hogy a mindent megbocsájtó Jézus hajoljon le hozzá s szeresse