Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1938

IV. Endrédy Vendel, zirci apát

IV. ENDREDY VENDEL ZIRCI APÁT Áldott, aki az Úr nevében jő, mondja a hagyományos vallásos szállóige, de áldott az is, aki ma e nyugtalan magyar földön, egy új világ születésének lázában, az új embertípus kialakulásakor is a régi magyar eszmények köntösében jelenik meg közöttünk, aki számunkra éppen akkor készül nagy ajándéknak, amikor „újra a szentistváni feladatok napjaira virradtunk". Ezért köszönti szíve mélyéből Vendel apáturat a délnyugati magyar végek ifjúsága. Az új zirci apát a sopronmegyei Fertőendrédről indul el. Állomásai a nagymultú és ősi kultúrájú Sopron, az élénk Győr, Zirc, a bakonyi erdőben kivirágzott ciszterci monostor, a világvárosi Budapest-Belváros, a friss erőtől duzzadó Budapest-Szent Imre-város. Végre negyvennégy éves korában megállapodik Zircen, mint a magyarországi ciszterci rendtartomány prézes-apátja. Mily rövid ez életrajz, mégis milyen gazdag kegyelemben, munkában és tanulságban. Átélője számunkra ezért olyan gazdag ajándék. A Fertő tavának kis magyar sarkából jött e jövendő kiteljesülés. Onnét, ahol a napsütött csodás határban tengerként hullámzik a zöld vetés, ahol a rétek szénájának illatárja van, ahol a Fertő nádasai meséket suttognak, ahol a messze Hanság roppant téréin csend lakik, ahol a hársvirágos falukban jó a gyermek, derűs a nép, bölcsek az aggok, ahol az ég legtöbbször kéken ragyog, onnét pedig a jó Isten, akit e vidéken atyaként szeretnek és imádnak, kegyes mosollyal néz le reájuk. Tehát egy kis sopronmegyei falu boldog nyugalmából indult el jó atyánk magyar életútjára, olyan megyéből, ahol a nép legműveltebb az országban, ahol vallásilag, erkölcsileg, katolikus öntudat és megszervezés tekintetében is legjobbak az állapotok. Innét hozta hát magával tápláló, eleven hitét, papi hivatását és a kultúráért epedő lelkét. De a Fertő tavának megmaradt kis magyar sarka irredenta vidék is. Közel az országhatárhoz mindig erősebb a nemzeti öntudat, különösen ha ezt veszély is fenyegetheti. Pedig itt játszódtak le a nyugatmagyarországi felkelés szomorú felvonásai és azóta itt fájóbban érzik megcsonkításunkat. Azóta itt állandóan zúg és panaszkodik a náderdő, mintha segítségért kiáltana, azóta a Fertő mélyén egyre sírnak a magyar vizek és zokogva is azt susogják, a magyar nádas nem akar soha idegenné lenni.