Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1938

XVI. A Ciszterci Diákszövetség

145 A szentmise után Kühn Szaniszló igazgatónál tisztelegtek s ott Rihmer Oszkár dr. ügyvéd üdvözölte őszinte, szívből fakadó szavakkal az igazgatót és rajta keresztül a pécsi ciszterci gimnáziumot s az egész ciszterci rendet. Mindnyájuk mély megindultsága és meghatottsága mellett hangsúlyozta, hogy azok közé a szerencsés diákok közé tartoznak, akiknek 8 éven át egy és ugyanazon, végtelenül kedves és nekik örökre felejthetetlen osztályfőnökük volt, a mosolygós arcú, áldott lelkületű, jóságos szívű Mócs Szaniszló dr., aki úgy szerette mindnyájukat, jó, gyenge és rossz tanulót egyaránt, mint az édes fiait és akit ők is úgy szerettek, tiszteltek és becsültek, mint második édesatyjukat. Berlinben, 1904. év február havában halt el, ott is van eltemetve. Drága emlékét valamennyien szívük utolsó dobbanásáig a legnagyobb szeretettel, tisztelettel, soha el nem múló hálával és kegyelettel őrzik. Szeretettel emlékezett meg az azóta elhalt jóságos és nagytudású igazgatójukról, Inczédy Dénesről, az elhalt Szegedy Fülöp, Barbarics Róbert, Nemes Tivadar, Buzássy Ábel, Zalai Mihály, Magdics Gáspár tanáraikról, az ugyancsak elhalt Soostó Gyula világi rajztanárjukról és a még életben lévő 3 tanárukról, Légár Hugóról, Prácser Albert és Bitter Illésről. „Sohasem felejtjük el, — mondotta végül — hogy ebben a kedves intézetben szívtuk magunkba a mi szeretett tanáraink szívéből, lelkéből és szelleméből a hitet, a vallást, az erkölcsöt, a hazaszeretetet, a tudást, az ismereteket és mindazt a szépet, jót és nemeset, amelyek képessé tettek bennünket arra, hogy az élet viharaiban és küzdelmeiben, gyakran a sors súlyos csapásai között, 40 éven keresztül Egyházunknak, hazánknak és társadalmunknak derék, tisztességes, becsületes, helytálló hívei, polgárai és tagjai maradtunk. Árassza el a Mindenható bőséges áldásaival a Ciszterci Rendet, a pécsi ciszterci gimnáziumot, annak jelenlegi és mindenkori igazgatóját, tanári karát és ifjúságát s legyen ez a gyönyörű szép, nagy, hatalmas gimnázium, amely azóta, főleg az utóbbi években, nagyot fejlődött és a modern kor igényeinek megfelelően átalakult, de amely szellemben mindig ugyanaz maradt, mint amilyen a múltban volt, időtlen időkig bevehetetlen vára és törhetetlen erőssége a hitnek és a hazaszeretetnek, ragyogó mintaképe és tündöklő fáklyája a hivatása magaslatán álló, minden tekintetben helyes és áldásos, vallásos, erkölcsös, hazafias nevelésnek, tanításnak és oktatásnak a Ciszterci Rend dicsőségére, a katolicizmusnak és édes magyar hazánknak javára és üdvére s mindnyájunknak igaz örömére és boldogságára!" Az igazgató végtelenül kedves, közvetlen szavakkal válaszolt. Rendkívül jól esik neki, — mondotta — mint az intézet igazgatójának, aki a találkozók összes élő és már elhalt tanárait képviseli, a szívélyes, meleg üdvözlés, az intézethez való őszinte ragaszkodás és szeretet, amely a ciszterci tanárnak egyedüli jutalma, öröme, büszkesége és egyúttal kétségtelen bizonyítéka a ciszterci nevelő és oktató munka helyességének és igazságának. Különösen meghatja őt az elhalt osztályfőnökük iránti határtalan szeretet, amely nemcsak a mindannyiuk érzését tolmácsoló társuk megható szavaiból, hanem az összes megjelentek szívéből, lelkéből egyöntetűen sugárzik ki. ő is már nagyon sok szépet és jót hallott erről az áldott lelkű ciszterci tanárról, akinek a nevét is viseli s akinek emlékét ő is szeretettel őrzi. Válaszát azzal a gyönyörű gondolattal fejezte be, 10