Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1938

XVI. A Ciszterci Diákszövetség

találkozóra. Az iskola Az élet kapuját kitárta: Érett vagyok, ujjong sok boldog ifjú szív. Uj raj repül így szét a nagyvilágba, Kit-kit az önnön sorsa hív. Az élet Keblére vonja mindahányt, S bár telt emlőjét szívni, jaj, kevésnek jussa, Örvend mindnyája egyaránt S az vágya csak, hogy útját jól befussa. A pálya Sima még s tövissel nincs teli, Tisztán áll mind előtt a cél, A rajból helyét már jókor megleli, Kit útján jó szerencse elkísér. A sors Nagy tettre áll ki: néha bajszövő; Vértszomjazón kürtjébe fuj s újra összeáll A raj, s vonul, s hogy visszajő, Hijjával jön csak vissza már. A reménység Útja jó, mert Isten útja, És itt a földön már a fél mennyország így az, ki megmaradt a rajból, újra Bízón kezébe veszi önnön élte sorsát. A hivatás Kit erre szólít, kit meg arra, Isten szolgája egyik, földi úré másik, S miként az ég s a sors akarja, Aképpen éri el azt, mire vágyik. Család, Légy százszor áldott, drága szentély, Melyben sok ember sorsa megpihenhetett, Légy áldva hitves, jó anya, ki sose pihentél, Míg el nem szunnyadt gyermeked. Barátság, Te féltve őrzött drága kincs. Koldus a szív, ki ilyet nem kapott. A mi rajunkban ennek híjjá nincs, A sors kegyeltjei maradtunk s gazdagok.