Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1938

IX. Adatok az 1938/39. iskolai év történetéhez

99 haladtak addig, mígnem Vágotra értek. Vágotról a zöld és erősen ringó búza- és árpatáblák között jutottak Mániára. Mániáról azonban siettek újra vissza a Mecsek erdősebb tájai felé, mert erősen tűzött a nap. A kővári vadászháznál végre megtalálták a rájuk váró társas gépkocsikat és boldogan ült be a növényhatározó társaság e gyorsjáratú szállító eszközbe, hisz mindenki örült, hogy már többé nem kell gyalogolnia. Május 15-én reggel a VI. osztály tanulói a főpályaudvar előtt gyülekeztek. Iskolai kirándulás volt Pécsváradra a község nevezetességeinek és a vármegyei régészeti gyűjteménynek megtekintése céljából. A kirándulást Böröcz Marczell dr. osztályfőnök és Dombay János vármegyei múzeumőr vezették. A kirándulás örömét csak a felhős égbolt zavarta meg. Aggódva figyelték a fiúk az eget, miközben beszálltak a vonatba. Indulás! A vonat ablakai tele voltak vidám diákarcokkal. Diák- és katonanóták hangzottak, előkerült a klarinét Török Józsi uti cók-mókjai közül és panaszosan zengte: ... Gyergyó felől hírt hoz a szél, árva székely kalászokból panaszos a kenyér . . . Az idő repült, máris Pécsváradon van a vonat; vigasztalanul zuhog az eső. Sietve vonultak fel a templomba, ahol az osztályfőnök misét mondott. Jurcsik István, mint kántor, az orgonához ült. Az énekesekből énekkar alakult. Búgott az orgona, régi szép magyar egyházi énekek akkordjai szállottak az ég felé. Szentmise után a templom monumentális tömegében és barokk-stílusában gyönyörködtek. A templomból kijövet már sütött a nap és ritka szép kép tárult eléjük. Előttük a hatalmas völgy, melynek túlsó peremén dombvonulatok gerincei zárták el a látóhatárt. Mögöttük a Zengő tömege zárta be a kilátást. Remek háttér. Már felöltötte tavaszí ruháját, zöld lombtenger hullámzott rajta. Erős szél fújt felőle, melynek zúgása mintha összefüggésben lenne a hegy nevével. A szél szétszaggatta a felhőzetet, kibukkant a nap, verőfényes lett a táj, visszatért a diáksereg jókedve, Ütünk a várudvarba visz, ahol érezzük a régi szép magyar idők lehelletét. Hatalmas falak, rajtuk lőrések, az egyik saroknál félköríves alaprajzú bástyatorony. Itt volt a nagynevű pécsváradi bencéskolostor, amelynek altemplomát — a szerzetesek temetkezési helyét — is láthatták. A kolostor falai között talált menedéket a kis Vak Béla herceg, amikor megvakítása után Kálmán király haragja elől menekülnie kellett. A bástyatoronyba meredek lépcsőn kapaszkodtak fel, majd egy régi csigalépcsőn a torony legfelső helyiségébe jutottak. E terem ablakából megkapó kép tárult eléjük. A torony alsó szintjébe visszatérve még nagyobb távlatok nyíltak a diákok előtt. E termekben az emberiség történelmének jelentős részéről kaptak képet. Itt látták a zengővárkonyi kőkorszakbeli telep- és temető leleteit. Edények, kő- és csontszerszámok, fegyverek, csont- és márványékszerek tanúskodtak ezen ősi idők emberének ismereteiről és küzdelmes életéről. Legjobban megragadták figyelmünket az eredeti helyzetükben kiemelt sirok a bennük levő leletekkel. Ezekből a Dombay János úrtól kapott magyarázatok szerint az őslakók vallási felfogására lehet következtetni. A leletek azt bizonyítják, hogy a telep lakói napimádók voltak. A többi teremben római és a népvándorláskor leletei voltak láthatók, amelyek első sorban a túlvilági életben való hitet bizonyítják. Minden sír leletei között láthatók Charon révész részére a halott mellé tett pénzek, amelyek szerint a leletek Kr. sz. u. IV. századból valók. Az egyik edény10*