Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1938

IX. Adatok az 1938/39. iskolai év történetéhez

95 kazánokba, úgyhogy most már tökéletesen elégnek a benne levő éghető alkotórészek és a rövid kéményeken korommentes világos gyér füst távozik. Valóban azt a benyomást kelti, hogy itt az emberi szellem a silány szénporból kifacsart minden értéket. Tudni kell, hogy ezen a telepen csak olyan gyönge minőségű anyagot égetnek el, amelyet eladni nem lehet, mert alig a harmada szén, a többi pala. Azért is kellenek a teljesen különlegesen e célra épített kazánok, rostélyok és adagoló készülékek. A tűz nagyfeszültségű gőzt termel a kazánokba zárt vízből. Amikor a gőz elvégzi munkáját, vagyis forgásba hozza a félelmetesen dübörgő gőzturbinák lapátos kerekeit és a közös tengelyre szerelt hatalmas váltóáramú generátorokat, akkor nem engedik ám a szabadba, hanem egy hűtött tartályba, a sűrítőbe cseppfolyósítják és visszaszorítják a kazánba. Ez a víz tiszta desztillált víz, nincs semmi lerakódása a csövekben, amelyekben kering. Annál több lerakódása keletkeznék azonban a hűtővíznek, ha nem segítenének rajta. Ez a víz hűti kívülről a sűrítőket, közben maga megmelegszik, ezért hajtják föl abba a két óriási fatoronyba, amely imponáló módon sorakozik a hatalmas kúpos salakhegyekhez. De hiába kemény a hűtővíz, mert ennek is van ellenszere. Nagy üvegballonokban sósavat raknak le éppen egy teherautóról. Ezt keverik a hűtővízzel. A sósav, ha nem is akadályozza meg a kazánkő lerakódását, de megnehezíti a megkeményedését. Ügyhogy könnyebben lehet a csöveket tisztítani. A turbinák termében meglep a tisztaság. Ez a turbinák egyik előnye a dugattyús gőzgépek fölött. Nincs óriási lendítőkerék, olajos hajtókarok, hosszú és veszélyes gépszíjak. Egyetlen zárt acélhenger az egész. A belsejéből semmit se látunk, de a dübörgés sejteti, hogy szédítő sebességgel forognak a turbina lyukas korongjai. A tengelyükre épített generátor vagyis áramtermelő ellátja villannyal a bányákat, Pécs városát, egész Baranya vármegyét és még mellékesen Szigetvárt. Ez az egyetlen gép. Kinézünk az ablakon, sűrűn érkeznek a Talbot villanyos mozdonyok. Mögöttük néhány furcsa alakú teherkocsi. Tizenhat vagon szenet hoznak egyszerre. A kocsi megáll egy nyílás fölött, az oldala megnyílik és az egész tartalma pillanatok alatt lezúdul az emelőszerkezetbe, amely egykettőre felcipeli a mosó tetejére. Bekerül a mosóvízbe, ahol mozgatással különválasztják a könnyű szenet a nehéz palától. Majd önműködő mérlegek közönséges vasúti kocsikba adagolják és indul Mohács felé a sok kocsiból álló szénvonat. A látottaktól szinte elszédülve jólesik a napfényre kijönni és elsétálni a szomszédos kokszművekhez, amelyek a pécsi szén kokszosításával csökkentik a drága külföldi koksz behozatalát. A telepen Péter mérnök úr fogadott nagyon szívesen. Két csoportba osztva néztük meg a szén lepárlását. A szén fölkerül a zárt retortákba és izzítással kihajtják belőle a gázt és még sokszáz különböző anyagot, úgyhogy csak a tiszta szén marad és a hamutartalom. A forró gázból lehűlve kiválik a kátrány. Azonkívül olaj permetezésű tornyokban feloldódik a gáznak benzoltartalma, amelyet az olajból melegítéssel párologtatnak el, nagy vashordókban áll az udvaron. Ezt a benzolt a repülőtérre viszik, mert a benzol a benzinnél is jobb hajtóanyaga a repülőgépmotornak. Éppen fölöttünk keringett nagy berregéssel egy repülőgép. Jól esett rágondolni, hogy ez is az itt termelt benzollal repül. A látottaktól, a sok érdekes és hasznos ismerettől lenyűgözve fáradtan, de jókedvvel tértünk vissza a búzatáblák és rétek között vezető mezei úton.