Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1937

VIII. Adatok az 1937/38. iskolai év történetéhez

35 Ünnepeink. Napi életünk egyhangú folyása hegyek között vezet bennünket. A hit, tudás, öröm és áldozat magaslatai kiemelnek bennünket borús, csüggedt életünkből, a nagy távlatok felé irányítják tekintetünket, ahonnan tündöklőbben ragyognak a mult fényei, tisztábban bontakoznak ki örök céljaink, ahol az idealizmus tiszta levegőjében feloldódnak napi gondjaink és kitágul szívünk az élet szebb értékei felé. Oda igyekezünk ünnepeinken. Együtt vagyunk ilyenkor tanár és diák, szülő és gyermek, megfürösztjük lelkünket az ünnepi órák bizakodó hangulatában, megtisztító gyászában vagy gondűző derűjében. Szept. 27-én, Werner Adolf dr., zirci apátúr, intézetünk kegyurának nevenapján hálaadó szentmisén vettünk részt s buzgó szívvel kértük a Mindenhatót, hogy a Rend fejét, az ifjúság jóságos atyját árassza el kegyelmének bőségével. Összetartozunk, egy cél felé törünk, közös eszményeket szolgálunk. Ezt éreztük, mikor szeptember 3-án a Veni Sancte-n a Szentlélek erejét kértük munkánkhoz, mikor az évnyitó ünnepélyen az intézet igazgatója, Kühn Szaniszló elénk tárta feladatainkat, mikor tisztelegtünk földi eszményeink szimbóluma, a nemzeti zászló előtt. Munka, gond, fáradság vár ránk, de mi ezt az ünneplő lélek bizakodásával és bátorságával vállaljuk. Az évnyitó ünnepély az alábbi műsor keretében folyt le: 1. Himnus. — 2. Az igazgató megnyitó beszéde. — 3. Havas István: Diákok vára. Szav.: Kecskés László VII. o. t. -— 4. Kodály: Magyarokhoz. Előadta az énekkar. — 5. Megemlékezés a nemzeti zászlóról. Elmondta Kühn Szaniszló igazgató. — 6. Ifj. Szász Károly: A felemelt zászló. Szav.: Simonfai Ferenc VIII. o. t. — 7. Az igazgató zárószava. — 8. Pápai himnus. Szeptember 23-án közöttünk időzött a Ciszterci Rend generális apátura, Bernardini Ödön dr. Egy kis ünnepély keretében mutattuk be neki ifjúságunkat. Az intézet igazgatójának üdvözlő szavai után Zádor Miklós IV. o, t. olasz, Almási Elemér VIII. o. t. latin nyelven fejezte ki a pécsi ciszterci diákok hódolatát nevelő rendjük feje iránt. Zene- és énekszámok tették teljessé az ünnepi hangulatot. A generális apátúr meghatottan köszönte meg a szívből fakadó ünneplést és ifjúságunk szeretetét a Ciszterci Rend iránt. A magyar Kálvária egyik legszomorúbb állomása, az aradi vértanuk emléke köré gyűltünk okt. 6-án. „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért!" Hányszor teljesedett be ez a jóslat történelmünkben! Ezért van az, hogy okt. 6-án mind kevesebb lesz a gyász, mindig több a bizakodás. Az ünnepi szónok, Schumann János VIII. o. t. fejezi ki hódolatát a hazaszeretet véráldozata iránt, de hangoztatja a hazáért való mindennapi munka értékét is. A dolgozó ember verejtéke is termékenyíti a magyar lélek földjét. A mai ifjúságnak a csaták vértanúinak lelkesedésével kell vállalnia a legigénytelenebb munkát is az új honépítésben. Ünnepélyünk számai voltak: 1. Himnus. — 2. Vályi Nagy Géza: Az aradi tizenhárom. Szav.: Halmos László II. o. t. — 3. Ünnepi beszéd. Elmondta: Schumann János VIII. o. t. — Beethoven: Gyászinduló. Előadta a fúvós zenekar. — 5. 1849. okt. 6. Felolvasta: Brenner Valér VIII. o. t. —- 6. Szegi—Greguss: Aradi golgotavirágok. Előadta az énekkar. — 7. Székely Sándor: Október 6. Szav.: Nagy Zoltán VIII. o. t. — 8. Szózat. Hősi halottaink emlékét nemcsak hideg kőbe vésett nevek őrzik az intézet bejáratánál. Az ifjúság természetes rajongása a hősi példákért mindig táplálékot talál abban a gondolatban, hogy az ő iskolájának egy3*