Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1937

I. A Szent Jobb országjárása

6 vártunk. És jún. 13-án eljöttél hozzánk is, hiszen Pécs is azok közül a városok közül való, amelyekért oly sokat tettél. Ezt a várost is keresztény szellemet sugárzó középponttá tetted. Te adtad ennek a városnak Mórt, a szentéletü püspököt, akit Imre fiad hét csókkal illetett szüzessége jutalmaképen. Eljöttél, hogy megpihenj az általad alapított püspökség székesegyházában, és hogy drága iskolánk előtti téren fogadd hűséges magyar fiaid hódolatát. Eljöttél, hogy ennek a városnak is vigasztalást nyújts, bizakodó életerőt adj, hiszen Pécs városát is megtépdeste a századok pusztító viharzása. Közénk jöttél, hogy mint életedben, úgy most is áldást ossz el nem porladt atyai kezeddel, amely annyi jót és irgalmasságot cselekedett, amely annyi életszilárdságot öntött országfelépítő műveidbe, amellyel haldokolva is áldást adtál magyar népedre, s koronádat a Szűzanya oltalmába ajánlottad. Mi mecsekaljai magyarok, óhajtva vártunk s szívünk nagy, igaz örömével fogadtunk. Szükségünk, égető szükségünk van Rád. Mert nézd, jó királyunk, hozzánk is betört sok idegen, magyar életünket leigázni törekvő eszmeáramlat, amely áthidalhatatlanul távol áll a te elgondolásodtól, a te magyari szíved nemes nagyravágyásától. Ne engedd, hogy meghajoljunk nekik, hanem inkább láttasd be velünk, értesd meg minden ingadozó magyar fiaddal, hogy csak egy alap van, amelyre biztosan építhetünk, ez pedig a te Istentől kapott, csodálatosan szilárd alapod. Ne engedd meg, hogy ránkterüljön a nemzeti elmúlás életet feledtető csöndteli köde, mert kérlelhetetlenül beborít minket, ha nem Teutánad megyünk. Igaz, véres terhet cipelünk és bánatrobotot, de tarts vissza az elcsüggedés örvényétől. Szent Királyunk, légy a mi fényességes csillagunk, hogy mindig Rád tekinthessünk! Mi pedig, a te magyar diákfiaid, jövő reménységeid, mielőtt megtérnénk az édes honi berkekbe, megvártuk a szent kezeddel hozzánk robogó aranyvonatot, s fiatal, fogékony szívünkben a szebb jövő reményével felvonultunk Előtted. Kitártuk szívünket s bezártuk oda szellemedet. Ezzel a szellemmel szívünkben megyünk haza, ezt a szellemet, mint üzenetedet elvisszük oda, ahol nem járhattál, az akáclombos kicsi faluk küzdő magyarjainak, a magyar rónák verítékező népének, a csonka haza poros útjain tipródó, reményvesztett vándoroknak, ahol azok az útmenti jegenyék is oly panaszosan tudnak susogni. Megmondjuk nekik, hogy ha szenvedtek is, el soh' se csüggedjetek. Csak első szent királytok felé forduljon tekintetetek, csak a tőle kijelölt utat tapossátok, a küzdelmes, de krisztusi utat, s meglátjátok, nem tart sokáig számkivetéstek. Felrózsáilik még felettetek a hajnal. Aranysugaras lesz a nappalotok, csillagszegfűs az éjtszakátok. A szent Király üzeni: „Drága magyar véreim, bízzatok!"