Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1937

I. A Szent Jobb országjárása

4 kezded mostani országjárásodat. Ha nem lenne most emlékév, ha nem lenne most semilyen ünnepélyes alkalom sem, eljöttél volna akkor is második országlásodra, mert már annyira vártunk és annyira szükség van Rád, szellemedre, áldó, segítő Jobbodra. A magyar sors ma, halálod után 900 évvel, újra nehéz: sok gond, bizonytalanság, várakozás uralkodik a lelkeken. Belső életünkben él az ellentét magyar és magyar között. Itt segítség kell: csak a Te igazságos kezed segíthet. Erre van szükségünk. Hogy megint egységes keresztény szellem, az igazság lelke szálljon ránk, mert csak így indulhatunk a második ezer év felé. Kifelé helyzetünk hasonló ahhoz a helyzethez, melyből ezer év előtt a Te bölcseséged talált kiutat. Te találtad meg egyedül azt az utat, amelyre a magyarságnak Nyugat és Kelet között haladnia kellett a saját egyéni útján, de úgy, hogy földje mindig az övé volt, és lelke mindig szabad maradt és magyar. Nem kötötted sorsunkat idegen népekhez, melyeknek igája alatt elsorvadt volna a magyar erő. Ma is válaszúton állunk, legyöngülten, csak hogy ma súlyosabb a helyzetünk; ma már nem mi választjuk esetleg az utat, hanem ma minket választanak. Itt, ma segítsen kezed szent királyunk, nemzeti függetlenségünk legerősebb oszlopa. Ezért indultál el második országjárásodra, hogy számbavedd jószágod, ítélj, korholj, figyelmeztess, simogass, ki mit érdemel mindig hű magyarjaid közül. Eddig két évszázadon keresztül fenn pihentél a budai vár magányában. Nyugalmad nem zavarta ott fönn semmi s védve voltál, védett a magyar szeretet; hozzá ott voltál, ahol a rend, a nyugalom őrei élnek, azok, kik ma is a magyar békés munka megteremtői és biztosítékai. Most leszállsz közénk! Már aranyvonatod érkezése előtt hetekkel megjelentél az egész országban. Feltűnt királyi alakod, koronás főd a magyar városokban, falvakban — nem meglepő ez, hisz „modern időket" élünk, 1938-at írunk — a hirdetési oszlopokon, a színes utcai falragaszokon. Az utcán cukorkahirdetések, szappanreklámok, moziműsorok közül villant elénk kékbe ködlő alakod, áldástosztó Jobbod. Itt kezdted meg a mai mindennapos élet piacán, az utca porában, zajában, siető, ideges emberek rohanásában országjárásodat az Ürnak 1938-ik évében. Tudtad, hogy ma innét kell új honalapító utadra indulnod, mivel a ma embere kiszakadt elmélyedő magánéletéből. Ki ne tudná közülünk könnyen megszámlálni azokat a pillanatokat, mikor befelé fordulhatott, mikor önmagáé volt? A mindennapi kenyérharc az utcára kényszerít bennünket, ma már inkább ott élünk, mint akár a családban. Ma az utca irányítja a többség lelki világát is. Hangos rikkancsok kényszerítik ránk a frisszagú, naponként változó ujságvilágnézetet, neonfények, reklámok színes zaja igázza le elhatározásunkat. Ebben a zajban, a színes papírlapok között éljük le életünk nagy részét. Ide is szállj le közénk szent Királyunk! Ott is akarunk Veled találkozni, ahol legjobban zajlik az élet, az utcán, a piacon. A ma rohanásában is légy velünk! Szikrázz, világíts, erősíts, mutass utat, elveket, állandó és örök értékeket, hogy ne süllyedjünk tömegemberré, az ösztön, az ideg és a haszon rabszolgájává.