Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1937

VIII. Adatok az 1937/38. iskolai év történetéhez

41 lapisi vadászház magasságáig: hadd ismerje meg a városi puha fiatalság, mit jelent áldozat árán jutni szép és jutalmazó helyre. Pihenés, dehogy, játszás a vadászháznál. Utána bűvösen könnyű erdei úton, a Mecsek északi oldalán átvágás és leereszkedés a Szaniszló-pihenőhöz. Csak most tapasztalták tanítványaink, mily csodálatos az erdő, milyen megejtő a napsugárelőidézte színek játéka, mily elragadó az agyon nem kultúrált természet és hogy valóban milyen jó nekünk itt lennünk. Nem ok nélkül vallotta és gyakorolta ezt az elvet néhai jó Mócs Szaniszló ciszterci tanár is, a Mecsek egykori nagy barátja. V. osztály. Március 15-én Bezzegh Zoltán tanár vezetésével megtekintették a székesegyházat, tanulmányozva azon az ókeresztény bazilika és a román stílus sajátságait. Május 16-án félnapos testedzőkirándulásra indult Böröcz Marcell dr. osztályfőnök vezetésével. Első rövid pihenőállomás volt a tettyei fennsík, ahol a fiúk megtekintették a Krasny—

Fröhlich—Klüpfel bányamunkavállalat kútfúrási kísérleteit. A művezető szakszerű előadása szerint a vállalkozás történelmi tradíciók eléggé megbízható adatainak figyelembevételével dolgozik, amelyek szerint még a török megszállás idejében is 8 bővizű élőforrása volt a Tettyének; ezek egyrésze kiapadt, másrészét eltömték. Az új forrás, amelyre szerencsés kézzel rátaláltak, most még csak 60 méter mély és máris 500 liter vizet ad percenként. 200 méternyire akarnak fúrni, hogy percenként legalább 5000 liter vízmennyiséget biztosítsanak. Amennyiben a Tettye a város vízszükségletét biztosítani tudná, a város a nagyon is költséges tortyogói vízműveket megszüntetné. — Innen a szikla-szerpentinen és Szaniszló-úton továbbhaladva, eljutottak a Szaniszló-pihenőhöz, amelyet Mócs Szaniszló dr., ciszterci tanár emlékére 1905-ben állított a Mecsek-Egyesület. Az árnyas fák között futó szerpentin-úton elérkeztek a Misina-tetőre, a Kiss József-kilátótoronyhoz és menedékházhoz. Itt volt a nagypihenő, ahol elköltötték a bőséges útravalót, jutott idő és volt kedv a játékra is, majd a Misina északi lejtőjén a Kisrétre jutottak és annak forrásvízénél felüdülve, a Dömörkapun, Irmaúton, Tettyén át otthonukba tértek. Május 18-án ismét az oszályfőnök vezetésével autóbuszon Sikondafürdőre rándultak. Ütjük Mecsekszabolcson, Árpádtetőn, Mánfán keresztül vitt Sikondára, amelynek remek szénsavas szabadfürdője ellenállhatatlanul csalogatta és felüdítette a nagy melegben eltikkadt diáksereget. A jólkihasznált fürdőidő letelte után kitűnő étvággyal fogyasztották el ebédjüket; utána a káptalan gyönyörű, árnyas szálerdejében sétára, növénygyüjtésre indultak, vagy játszottak, sőt sokan még délután is megfürödtek. Délután fél 6 órakor víg nótaszóval indultak hazafelé, útközben megtekintették a most restaurált mánfai Árpád-kori templomot és testbenlélekben meggyarapodva idejekorán szülői otthonukba tértek. VI. osztály. Máj. 16-án Barna Jácint osztályfőnök vezetésével két csoportban a Mecsekre ment kirándulásra. Diákmise után indultak s az egyik csoport a Tettye felé, a másik pedig a pálosok felé tartva elérték a kitűzött találkozóhelyet, a Dömörkaput. Rövid pihenő után, árnyas fák között a Kisrétre vonult a víg diáksereg. Nótaszó verte fel a természet áhítatos csendjét, vidám kurjongatások hangzottak az évszázados fák között.