Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1937

VIII. Adatok az 1937/38. iskolai év történetéhez

28 munkájával és kis tanítványai iránt érzett szeretetével jó és szép emléket hagyjon tanártársai és diákjai szívében. Midőn értékes munkájáért e helyütt is köszönetet mondunk, kívánjuk, hogy új működési helyén a hívek lelkének gondozásában sok örömet találjon. Az intézet kegyura 1938. aug. 29-én Bezzegh Zoltán, oki. középiskolai rajztanárt bízta meg óraadói minőségben a gimnázium rajzoktatásának ellátásával. Fiatal kartársunkat szíves szeretettel fogadtuk, munkájához sok reményt fűztünk s egy esztendő elmultával úgy érezzük, hogy e reménységek teljesedésbe mentek. A tanulók létszáma. Az I. osztályba 67, a II. osztályba 75, a III. osztályba 76, a IV. osztályba 71, az V. osztályba 79, a VI. osztályba 75, a VII. osztályba 72, a VIII, osztályba 65, összesen 580 nyilvános tanulót vettünk fel. A magántanulók száma 18 volt. Minden osztályunk túlnépes volt s ez bizony nem szolgált az oktató és nevelő munka előnyére. A tanári munka ily nagy létszámú osztályokban igen fárasztó, és kevésbbé eredményes, hisz a tanárnak ritkábban nyílik alkalom, hogy a tanulóktól íudásukat számonkérje. A jelentkezőkkel igyekszünk megértetni, hogy sem az intézetnek, sem a tanulóknak nem válik előnyére e zsúfoltság, de ennek ellenére újra s újra kopogtatnak az intézet kapuján és bebocsátást kérnek. Ha mégis megtagadjuk, elégedetlenül, zúgolódva és sokszor igazságtalan kritikát gyakorolva távoznak. A létszámcsökkentést fokozatosan úgy törekszünk keresztülvinni, hogy vasúton bejáró új tanulót csak kivételképen veszünk fel. E megszorítás egyeseknek nagy fájdalmat okoz, de meg kell tennünk, mert egyelőre nincs más módunk a normális létszám megteremtésére. Sok reménységgel s szinte türelmetlenül várjuk az új iskolatípusok működésének megkezdését, amely talán kissé tehermentesíti iskolánkat. De még ez esetben is kérdéses, vájjon a társadalom megérti-e, hogy a gyakorlati életre való nevelés, a szabad pályákon való elhelyezkedés a nemzet jobb jövőjének feltétele. A társadalom ne legyen oly elfogult, hogy csak a gimnáziumadta minősítést tekinti az úri osztályokba szóló belépőjegynek. Kegyeletes megemlékezések. 1938. jan. 17-én váratlanul meghalt Baján 58 éves korában Tordai Ányos dr., tanügyi főtanácsos, házfőnök, a Ciszterci Rend bajai III. Béla-gimnáziumának igazgatója. A magyar pedagógiai és irodalmi élet megrendülve tekintett a bajai ravatal felé, melyen a Rend nagy halottja pihent. Siratta őt Rendünk, amelynek a boldogult fényt és díszt adott, a magyar irodalom, amely egy poétalelkű, szépszavú, szorgalmas munkással szegényebb lett, iskolája, melynek életét példaadó lelkiismeretességgel és kiváló hozzáértéssel irányította. Árván maradt katedrája, melyen a magyar nyelv és a szép magyar szó szeretetére lelkesített. S mi is, a pécsi gimnázium fájdalmas könyhullatással búcsúztunk jó Tordai Ányostól, aki 1904/05—1908/09. isk. években iskolánk kiváló magyar és latin tanára volt, e mellett jó társ, az ifjúság atyai barátja, az önképzőkör felvirágoztatója. Bajai temetésén az igazgató és négy tanár képviselte a gimnáziumot, de a régi pécsi diákok közül is sokan elkísérték egykori tanárukat utolsó földi útjára. Ugyané napon az elhunyt lelkiüdveért szentmisén imádkoztunk. Márc. 21-én fejezte be földi pályafutását 71 éves korában Zircen Erdőssy Bódog, ciszterci rendi áldozópap, kiérd. gimn. tanár és erdőfelügyelő, ki Pécsett kezdte meg tanári működését és iskolánknak két esz-