Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1937

V. Závodszky Levente dr.

V. ZÁVODSZKY LEVENTE J[m TaxKKHÍXETi KIK. IPÖ IGAZGATÓ. Másoknak hosszú életen át nem adatik, hogy annyi szeretetet áraszszanak és oly sok hűséges barátot szerezzenek, mint őneki .... A jövő emberét láttuk Benne, aki ősei buzgó, keresztény hitével, erős és meggyőződéses magyarságával, fennkölt lelkének céltudatos, kultúrpedagógiai munkatervével, a tudás, a hit és töretlen, elszánt energia teljes fegyverzetében jelent meg itt a pécsi végeken, hogy a keresztény eszme és magyar faji gondolat örök életre szóló frigyét elmélyítse a tankerület magyar ifjúságának életrenevelésében. — 1935. július 1-től volt a pécsi tankerület kir. főigazgatója 1938. május 16-án a VKM.-ba történt áthelyezéséig. Ezen rövid 3 esztendő alatt volt alkalmunk látni, milyen ösztönösen karolt fel nagyfontosságú és felelősséggel járó hivatala szolgálatában minden értéket, mennyi tapintattal fogta össze az ellentétes erőket, mennyi szeretettel orvosolta a bajokat, hogyan gyújtott szavai lendületével és hogyan égett el szívós tevékenysége tüzében. Élete legintenzívebb munkásságát itt fejtette ki, gazdag lelke nagy tudását itt szórta el, semper docens, semper instans et incítans az áldozatos apostoli lelkek szent karizmájával eltelve. Nem is sejtette, mennyi küzdelem, kitartó munka vár itt rá az új tankerület megszervezésében, a pedagógia új útjainak kijelölésében, mennyi szenvedés, ' emésztő láz az elburkolt jövőben, de akárkivel érintkezett, szeretetet szórt és szeretetet gyűjtött. Három évig voltunk az ő jóságosan irányító keze alatt és az egyéni és társas érintkezésben mi is nagyon megszerettük az ő örökifjú, vidám, derűs kedélyét, mindig szívesen hallgattuk véleményét az élet komoly problémáiról, a hivatalos érintkezésben pedig okos pedagógiai tanácsait, amelyeket annyi szeretettel adott nemes lelke gazdag kincstárából. Mély megindultsággal és érthető szomorúsággal vettük tudomásul, hogy kiszakad körünkből; fáj elszakadni egy olyan különlegesen nagyértékű vezetőtől, akinek a magyar nemzet felett virrasztó Gondviselés kiválóan fontos szerepet juttatott a ránk nehezedő történető időkben és akinek emberi gyarlóságokat megértő, nehéz emberi sorsokat elsimító szeretete, az értékes munkát legalább elismerő szavakkal jutalmazó bölcsesége csak megkönnyítette felelősséggel terhes munkánkat, kellemessé tette nehéz szolgálatunkat. És most, amikor örömös boldogságunk helyett a kartársak, a jóbarátok és ismerősök, a szülők és a város egész társadalmának részéről a búcsúzás szomorú érzelmeit kell Értesítőnk lapjain megörökítenünk, biztosítjuk Öt arról, hogy szeretetünk és nagyrabecsülésünk mindenüvé elkíséri, megköszönjük a melegszívű jóbarát bölcs irányítását, szíves készségét és kitüntető szeretetét, amelyet iskolánk és tantestületünk iránt tanúsított, és kérjük a jó Isten szent áldását Reá, drága életére és további áldozatos munkájára! 2*