Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1936
III. A Mecsek és a Magyar Középhegység közös virágkülönlegességei
18 Mésztalajon, füves lejtőkön nő a Mecseken Pécs mellett ez a magyar földön növő benszülött (endemikus) rozsnok-faj, mely Baranya vármegye flórájának aránylag kevés endemikus növénye közül való. Egyik lényeges és megkülönböztető vonás a Magyar Középhegység és a Mecsek flórája között az, hogy a Mecseken a Magyar Középhegységgel szemben kevés az endemikus faj. 3. Silene nemoralis. 3. kép. Berki sziléne. Ez a sziléne-faj KözépEurópában és Észak-Balkánon honos. Horvátországból is ismerik. A mecseki termőhelye kétes. Biztosan nő a Nagyharsány-hegyen, ahol a gerinc felé már kissé fásabb, erdős részben található és májustól júliusig virágzik az évi időjárástól függőleg. 4. Silene viridiflora. 4. kép. Zöld virágú sziléne. A Magyar Középhegységben és Dunántúl délkeleti részén, így a Mecseken is él. 5. Aconitum anthora. 5. kép. Méregölő sisakvirág. A növény faji nevének a magyarázata az, hogy egy boglárka-faj (Ranunculus thora) mérgező hatásával szemben ellenméreg. Már Matthioli, sziénai botanikus Dioskorides könyveihez írt kommentárában, mint kitűnő ellenméregszert ajánlja a XVII. században. Matthioli már a növénynek a képét is hozza. Augusztus, szeptember hónapokban, amikor már alig találunk új virágot a Mecseken, megjelenik a szép és mutatós méregölő sisakvirág ( Aconitum anthora) szennyes sárga szirmú virága. Pécsett Nendtvich Károly és Majer Móric is szedték. Majer Móric herbariuma is hozza. Simonkai Lajos a Mecseken szedte, Nendtvich Tamás megadja a közelebbi lelőhelyeket is, (Lapis, Szentkút.) Magyarországon a középdunai hegyeken kívül (pl. Naszál Vác m.) Horvátországban és a Kárpátokban nő, azonkívül Európa délvidékének hegyeiben terem, a Pyreneusoktól Dél-Franciaországon, Észak-Itálián, Déli Alpokon, Horvátországon át egészen Dalmáciáig. Boszniában, Hercegovinában és Szerbiában is terem ez a mediterán sisakvirág, mely északra egészen Alsó-Ausztriáig és Galíciáig húzódik fel, ahol kék virágú változata terem. Oroszországban rokon fajok helyettesítik. Misinának a Szkokó felé eső oldalán a lineában találtam, ahol egészen a szőlőkig lemegy. Megtaláltam a Nagyharsány-hegyen is. 6. Hesperis matronalis. I. kép. Éjjeli viola. Jellemző euráziai faj, mely már májustól kezdve virít és a kertekben is nagyon kedvelik. Kárpátokban és Horvátországban is terem mészkőtalajon, de mindenütt nagyon ritka. Pécs mellől és Hosszúhetény közelében lévő Zengőről és Hármashegyről közölték Baranya vármegyében. Elsőnek Nendtvich Tamás említi. 7. Sempervivum Schlehani. II. kép. Érdekes, Balkánról származó kövirózsa faj. 8. Potentilla micrantha. 6. kép. Kisvirágú pimpó. Ez a kis mediterrán pimpó emlékeztet a földi eperre (Fragaria vesca). Szárlevelei épek, igen kicsinyek. A tőlevelek levélkéi oválisak, sok (egészen 22) fogúak, a csúcsálló fog alig kisebb a többinél. A szár igen vékony, jóval rövidebb a leveleknél. A szirmok kb. 5 mm. hosszúak, fehérek vagy kissé piroslók, nem vagy alig hosszabbak a csészénél. A növény nem indás. Májusban és júniusban virágzik. A Szentendre—visegrádi hegyektől a Mátráig szórványos, azonkívül Tolna, Baranya vármegyében terem. Baranyában nem ritka. Szedtem a Mecseken. Van Bányatelepről is adatom. Továbbá megtaláltam a Zengőn is vad pünkösdi rózsa (Paeonia banatica) társaságában. A Zengőn termett példány szép halványpiros színű volt. A növényt Rámond botanikus
