Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1935
II. Az intézet múltja
6 tásuk teljesítése elháríthatatlan akadályokba ütközik. A hosszas küzködés után Rezucsek Antal zirci apát csak új áldozatok meghozásával tudta megoldani a nehézségeket — magára vállalván az egész főgimnázium anyagi és személyi gondjait. A rendtagok s az iskola 1865-ben térhettek vissza régi otthonukba, amelyet előbb alaposan megújítani, de egyben az időviszonyoknak megfelelően bővíteni is kellett. A rendház déli falához simuló kelet-nyugati szárny ekkor épült. Az Entwurf után az 1883. évi XXX. és az 1890. évi XXX. t.-c. szabályozták a főgimnázium szellemi életét, míg végre a középiskolai reformról hozott 1924. XI. t.-c. életbeléptetésével a főgimnázium az 1924/25. isk. évtől kezdődőleg reálgimnáziummá szerveződött át. A középiskoláról szóló 1934 : XI. t.-c. rendelkezése szerint minden magyar középiskola, így intézetünk is: gimnázium lett. A közoktatásügy legújabb átszervezése össze esik azzal az idővel, midőn az iskolaépület újjáalakítására vonatkozó tervezgetések valóra váltak. Werner Adolf dr. zirci apátúr nagylelkű elhatározásából és Pécs szab. kir. város segítő támogatásával 1935-ben a régi gimnázium átalakítással a rendházhoz kapcsolódott, a gimnázium pedig a modern pedagógia követelményeinek megfelelő teljesen új épületet kapott gazdag belső felszereléssel. Az iskola egykori jezsuita igazgatói közül különösen Koller Ferenc (1702—05) és Faludi Ferenc (1728—31) válnak ki; a pécsegyházmegyei pap-igazgatók közül pedig Germán József (1852—58) és Kajdi Imre (1858—61). Ciszterci igazgatók voltak: Horváth Dániel (1814—17), Horváth János (1817—1818), Zimányi Bernát (1818—1819), Hocheneker Benedek (1819—1826), Mangin Károly (1826—1831), Vinkler Engelbert dr. (1831—1833), Szabó Pius (1833—1843), Kunszt Tamás (1843—1850), Török István dr. (1850—1851), Juhász Norbert dr. (1851), Szalay Alfréd dr. (1866—84), Gebaur Izor (1884—89), Inczédy Dénes (1889—1900), Vass Bertalan dr. (1900—1907), Buzássy Abel (1907—29), Kiss Albin dr. (1929—35). Az iskola egykori tanárai közül az intézet szervezése, a közélet, a tudomány és irodalom terén különösen kitűntek: Faludi Ferenc és Pray György jezsuita atyák; a világi tanárok közül: Klamarik János, Mátyás Flórián, Lutter János, Bermíiller Ferenc, Vutkovics Sándor; a pécsegyházmegyei papok közül: Feszti Károly, Dobszav Antal, Kajdi Imre, Konner Károly, Szeredy József, Szeifricz István, Petrovich Ferenc, a ciszterciek közül: Pákozdy Román, Horváth Nep. János, Keller Kelemen, Nagy Sándor, Kranzl Máté és Fekete Fülöp, — a legelső tanszemélyzet tagjai; azután Horváth Ágoston, Török István dr., Bula Teofil, Majer Móric, Lóskay Benedek, Tóth Ferenc, Szalay Alfréd, Inczédy Dénes, Verbőczy István, Szegedy Fülöp, Maczki Valér dr., Gyikos Péter, Békefi Rémig dr. zirci apát, egyet. ny. r. tanár, Greksa Kázmér egyet, nyilv. r. tanár, Magdics Gáspár. Elhunyt tanítványaink közül országos hírnévre tettek szert: Mítterpacher József, matematikus és természettudós, egyetemi tanár, Aidinger János pécsi polgármester, Beksics Gusztáv író, Díschka Győző főreáliskolai igazgató, Khuen-Héderváry Károly gróf, volt miniszterelnök, Hódossy Lajos táblai elnök, Várady Antal dr. író, Szilvek Lajos dr., nagyprépost, egyházi író, Igaz Béla dr., nagyprépost, Piszter Imre dr., ciszterci r. perjel, egyházi író.