Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1935

IV. Iskolánk az 1935—36. tanévben

26 gyakban, de amelyre az életben minduntalan szükség van: nemesebbé, tartalmasabbá, finomabbá, jobb modorúvá gyúrja a kisdiákok fogékony lelkét. Ezért az osztályfőnöki óra a leghasznosabb befektetés, hidat ver az iskola és élet közé, az élet tantárgya. Folytatólagos bevezetése kívánatos, sőt szükséges, főleg a kamaszkorban, amikor a képzeletében és érzelmében csapongó, fejlődő emberpalánta legjobban rászorul szakavatott, szerető, vezető-kézre, tanácsadóra. Az osztályfői órán bizalmas, családias légkör keletkezett. Ezt a levegőt biztosította az órának fesztelen, osztályozástól független, közvetlen volta. Beszélgetés alakjában, amikor szóhoz jutott a félénkebb, zárkózottabb, szegényebbsorsú, otthon nem igen nevelt tanuló is, ismerkedtek meg itt a kisdiákok a középiskola rendjével, iskolájuk jellegével és szervezetével, a helyes és helytelen viselkedéssel s modorral, az idő gondos beosztásával, a helyes és gazdaságos tanulás módjával, a jellemes diák ismertető jeleivel, a kiütköző diákhibákkal, a szociális együttérzéssel, az okos testedzéssel, a gyakorlati hazaszeretet erényével, az állampolgári ismeretek elemeivel és a szünidő egészséges és gyümölcsöző felhasználásával. A tanulók a beszélgetés közösségében fölvethették saját, megfejtésre váró kérdéseiket, nehézségeiket. így nevelődtek önismeretre és szociális együttérzésre. Ráeszméltek a sajátmaguk megfigyelésére, életüknek elvek szerinti berendezésére. Egymással szemben is szelídebbek, kedvesebbek lettek, mert jobban megismerték egymás életviszonyait. Az osztályfőnöki órán az osztályfő egyénileg kiismerheti növendékeit, és ezért sokkal közvetlenebbül és több eredménnyel tárgyalhatott a szülőkkel. Az órák anyagának gerincét a táblára írt vázlat után írásba foglaltuk, így a szülők ezúton is értesültek az intézetben folyó nevelő munkáról, sőt sokszor maguk is tanultak belőle, épültek rajta. Kétségtelen, hogy az osztályfői óra ügyes osztályfő kezében nem sejtett előnyöket nyújt, az iskolát közelebb hozza az élethez, sok helyen pótolja a hiányzó gyermekszobát, a hiányos családi nevelést. Helytelen volna azonban azt gondolni, hogy ennek a nevelési órának a rendszeresítésével minden más tanár mentesül a nevelés kötelezettsége alól. Hazafias nevelés. Szóljunk-e az előbbi fejezet mondanivalói után a hazaszeretetről is? Talán inkább csak azt kell hangsúlyoznunk, hogy magát a hazaszeretet hangoztatását ne tekintsük gyakorlati hazaszeretetnek. Vörösmartytól ered a mondás: „Szeresd a hazát, de ne mondd!" Arany János emlegeti: „Nem elég csak emlegetni, Tudni is kell jól szeretni, Tudni bölcsen a hazát." Ezért intézetünk tanárai így nevelték ifjúságunkat: Alakítsd ki magadban vallásos alapon a jellemes és munkaszerető embert, akkor már is sokat dolgoztál a hazaszeretet gyakorlati megvalósításán. Elsősorban embert nevelj magadból, hogy a nemzetnek és a társadalomnak jó szakembere válhasson belőled. Utánozd Szent Erzsébet felebaráti szeretetét, IV. Béla újjáépítő akaraterejét, a végvári vitézek kitartását és önfeláldozását, Széchenyinek kötelességérzetét, Vasvári Pál lelkesedését, akkor megváltozik csonkaságunk. Ne feszegess ilyen kérdéseket: inkább katolikus vagy-e mint magyar? Mire való ez a szőrszálhasogatás. Tépd ki a fát a földből és meglátod: elfonnyad. Vágd le a földből kiálló részeit: szintén életképtelenné teszed. Benned a vallásos és hazafias egyéniség egybe szövődött. Az egyik a gyökér, a másik a törzs. A széthúzás helyett