Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1935

III. Új épületünk

14 tozik benne. Ciszterci hivatásunk szimbóluma fejeződik ki vele. Tanúság akar lenni amellett, hogy a magyar Ciszterci Rend nem ismer áldozatot akkor, amikor a kereszténymagyar művelődésről van szó, s nincs nagyobb boldogsága és öröme, mint az, hogy a magyar ifjúság lelkében felépítse a Hungaria Aeterna, az ezeréves szent Magyarország halhatatlan hitét és reményét. — Indulj el hát utadra Rendünk s e város új gyönyörűsége: Nagy Lajos gimnázium! Légy az, ami a neved: nagy! Nagy magyar múlthoz méltó, nagy magyar jövendő. Légy mindig a valóságod: keresztény és magyar. Áldja meg az Ür a benned dolgozó cisztercieket, szántásukat, vetésüket, aratásukat! Áldja meg benned a magyar anyákat és apákat, akik rád bízzák legdrágább kincsüket és minden reményüket! Áldja meg benned a magyar ifjúságot: hűséges és boldog jövőre neveld fel őket! Legyenek boldogabbak, mint mi! Áldja meg benned ezt a nemes vármegyét és várost, élőit és halottjait, hogy szent földje, virágos kertje légy mindig s belőled fűzhessen koszorút boldogabb holnapjaink dicsőségére. Úgy legyen! A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Temesi János VIII. o. t. szavalta el ifj. Dézsányi Béla ciszterci öregdiák „Énekelnek a megszentelt kövek" című alkalmi versét: Az indulások ihlete hulljon le rátok szent falak, Űj Magyarország fehér regimentje Zászlóját bontva áll a vár alatt. Alma Mater! Feléd lobognak új tavaszba dobbanó szivek, Az ünnep-reggel harangzúgásában Énekelnek a megszentelt kövek: Engem a Kárpát sziklabérce küldött, Feszítsem vassá a jövő homlokát, Óvjam a zúgó, rontó zivatartól Új Magyarország minden új fiát. Erő vagyok, a tető-tartó oszlop, S rajtam nyugszik a történelem, E csonka földnek véres éjszakáján Isten ölébe hajtom le fejem. Kövek, sziklák sorsa az enyém, Sziklák lelkét hoztam el ma néktek, Dolgozzatok és világítsatok Ha égő hittel e kapun beléptek! Tanuljatok a szikla-vállú hegytől Minden viharban kemény vártát állni, Hegyek legyetek, kik messze látszanak S akikről nagyon messze látni... Legyetek bástyák Szent Mór városában, Hős életek, kikbe lélek szállott, Kiknek viharra vértezett a lelke, Kiket Imre herceg hét csókkal megáldott! Az új pogányság nehéz éjszakáján Hiába vívják: büszkén áll a vár,