Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1934

1. Kiss Albin: Vass Bertalan dr.

nak megragadását tekinti a legelső rendű feladatnak. A középiskolai történelmi tankönyvek a nagy történelmi művek kicsinyített másai levén, a cél kitűzésében s az anyag megválasztásában azonos szempontoknak kell szerepelniük. Szerinte az évszámok közül a legjelentősebbeket, a nevek köziil a legnagyobb egyénekéit, a népek köziil csak azok sorsát kell a középiskolai történettanítás anyagává tenni, amelyek politikai s társadalmi életet tudtak teremteni s vallás-erkölcsi s művelődési eszméikkel barázdákat tudtak liasítani a történet talajában. Aliol a liazai történet feltűnik az emberiség fejlődésének folyamatában, arányosan kiváló figyelemben kell részesíteni. Helytelen volna azonban a hazai történelmet a világtörténelem központjába állítani, mint amire mindig megvan a kísértés. Az eszmék történeti sorsát ott kell kezdeni, ahol tényleg felbukkantak. Igen sokszor észrevesszük, hogy a magyar történet az egyetemesnek perifériáira kénytelen alázkodni. Ha fáj is ez a hazafiúi kebelnek, a tények elismerésére a tárgyilagosság törvénye kötelez bennünket. Az anyag kiszemelésében Vass Bertalan a bölcs mérséklet híve, de ezt a rövidre szabott oktatási tárgyat oly módon szeretné a tanulóifjúság lelkében megrögzíteni, hogy az élet útjain igazi vade mecum-a legyen. E tekintetben bizonyos irígykedéssel gondol a nyugati államokra, ahol minden történeti anyag a tanulók kultúrfokának szemmeltartásával az alsó- s felső osztályokban külön napirendre kerül. Ebben a szellemben ő is állít össze egy tanítási tervezetet. Ez ugyan elfogadtatásra nem talált, de nagyszerűen tanúsítja elmélyedő lelkének a történettanításra vonatkozó eszményi szempontjait. Messze vezetne bennünket kitűzött feladatunktól Vass Bertalan módszeres elveinek ismertetése, amelyeket 20 esztendős tanári gyakorlatából leszűrt. Csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy az ő gyakorlati eljárása, amelyet a nemes józanság s a tárgy meleg szeretete jellemez, ma is igen becses értékét alkotja szegényes didaktikai irodalmunknak. Vass Bertalan hagyatékában maradt fenn egy 225 félív-lapnyi, kedves diákkalligrafiával lemásolt munka, amelynek címe: Olaszországi utazásaim emlékei. Akik a Megboldogultnak lelkébe kívánnak betekinteni, azok számára nagyon drága lelemény. A nagy általánosságban zárkózottnak, objektív egyénnek ismert Vass Bertalan itt a maga szubjektív lelki élményeinek tükrében mutatkozik be előttünk. Gonddal kidolgozott reflexiók, merengések sorozata ez a mű, amelyben a szerző egy gyermekies lélek üde rajongásával adózik az új világnak, amelybe belekerült. Mélyen a szívében gyökerező hazaszeretete az egyik domináns eleme a munkának. Mikor az ország határait átlépi, ezekkel a szavakkal jellemzi lelke hangulatát: „Két kezembe foghatám, amit a szentelt haza határain túl magammal viszek: de egy óceánt megtöltene az érzelem, mely az elmaradó szülőföldet áldja." Idegenben járva, szinte pillanatokra sem tud elszakadni a hazai rögöktől. Amikor a külföldi nagyság tanújeleivel találkozik, szelíd bánattal állítja velük párhuzamba sok történelmi csapástól sújtott hazája kulturális képét. Ha kénytelen is megállapítani a magunk sok irányú szegénységét, töretlen reményét fejezi ki az iránt, hogy a Gondviselés velünk is irgalmas lesz s egykoron a nyugodtabb fejlődés biztosított kedvezményével módot fog nyújtani a nemzetünkben rejlő kulturális értékek kivirágoztatására. Széleskörű szakképzettséggel indulván el a maga tanulmányútjára, a múlt idők fennmaradt emlékei a reminiscentiák egész árját serkentik fel a lelkében. Carlyle modorában egy-két odavetett mondattal rajzolja elénk a múlt idők jelenségeit. Az adatok olyan szerepet töltenek be nála, mint a játszó kezek a zongoránál. Lépten-nyomon friss akkordokat csalnak ki a lelkéből. Nemcsak gyönyörűséggel hallgatja, de fel is dolgozza azokat — sok egyéni, becses értékítéletet for-