Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1934

4. Böröcz Marcell dr.: Horatius jubileumára.

19 hajlékunkban, ha a szív és elme helyén van. — A kicsapongás, a szenvedélyek ártanak. — Gúnyolja azokat, kik más szemében meglátják a szálkát, a magukéban pedig a gerendát feledik. — Feddhetetlen, tiszta lelkiismerettel kell járni, legjobb az arany középszerűség, jobb az egyszerű élet a fényűzésnél. — Aki boldog akar lenni, annak bölcsnek kell lennie, szabaduljon a külvilágtól, nyugtalanító képzetektől. Ezzel megnyeri az uralmat az ember magán- és a külvilág felett; de a teljes boldogság az erényen alapul, az erény helyes ismeretén és ennek segélye adja meg a külvilág feletti uralmat. — Kerülni kell a bűnt minden körülmények között, mert a bűnös ember nyugalmat, békét hiába keres; a rosszat nem a büntetéstől való félelem miatt kell kerülni, hanem a jó iránt való szeretetből.— Parancsolj szívednek, mert ha az nem rabod, urad lesz; fékezd hát és verd bilincsbe. — Legjobb fűszer a fáradtság, a munka. — A fösvénységgel és kapzsisággal az illető eljátssza embertársainak, rokonainak szeretetét, ő maga meg Tantalusként szenved. Tanuljuk meg kevéssel beérni, mert ekkor lehetünk igazán függetlenek. — A bölcs ember beéri osztályrészével, mert szegényes fedél alatt is lehet az ember boldogabb a királyoknál; hisz a boldog és megelégedett élethez nem kell gazdagság, fény, pompa és kitüntetés. — A finom, nemes, úri, művelt körökkel való társalgást fent kell tartani, de csúszó-mászó, tányérnyaló ne legyen senki; ne tagadja meg saját elvét, meggyőződését senki. — Illő mértékkel kell élvezni a földi javakat, mert mit használ az, ha nem élvezheted, pedig rendelkezel vele. — Aki nem tud aludni, ússza át háromszor a Tiberist. — Ne törődj a jövő titkával, hanem élvezd bölcsen a jelent. — Megadással tűrd a földi bajokat; örülj a szerencsének, ha melléd szegődött, de ha nem látogat meg, ne bánd, mert nincs e földön teljes boldogság. — IIa közeledik az öregség, találj vigaszt elméd épségében, mert e korban az örömek és gyönyörök apadnak. — A haláltól a bölcs nem fél, hanem nyugodtan távozik, mint a lakomáról az, aki jóllakott, stb. stb. Az Ars poétikában Horatius háláját akarta leróni a költészet iránt, mely őt naggyá és boldoggá tette. Itt is elfogja a bölcs és jó öregek lelke, az emlékezés hálája, a tanítás vágya és kedve; utolsó epistoláiban, de kiváltképen az Ars poétikában fesztelenül a múzsa méltó szolgálatára akarja ránevelni az új költői nemzedéket. És habár az egész 476 hexaméterből álló költői levél a kritikai közmondások tárháza, mégis fölemlítjük a legtöbbször idézett szállóigéket: risum teneatis amici; — multa licent stultis, pictoribus atque poetis; — pictoribus atque poetis <[uid libet audendi semper fűit aequa potestas; — brevis esse volo, obscurus fio: — in vitium ducit eulpae fuga, si caret arte; — debemur morti nos nostraque; — grammatici certant et adhuc sub ind ice lis est; — si vis me flere, dolendum est primum ipsi tibi; — parturiunt montes, nascetur ridiculus mus; — nee gemino bellum Troianum orditur ab ovo; — in medias res auditorem rapit; — laudator temporis acti...; — Grais ingenium, Grais dedit ore rotundo Musa loqui; — oinne tnlit punctum, qui miscuit utile dulci; — nonumque prematur in annum; — nescit vox missa reverti; — multa tnlit fecitque puer, sudavit et alsit, etc. Amint látjuk, Horatius velős mondatai, találó megjegyzései elmélyült emberismeret és életbölcseség hordozói; a kiforrott férfikor érett reflexióinak leszűrődései; a gondolatok mélysége, a gazdag, élvezetes tartalom, világismeret és kitágult látókör mellett csupa érzés, ele, szeretetreméltóság és kellem jellemzi a költőt, akinek mély kedélye és gazdag képzelete van. Igen szerencsésen tudja megválasztani a képeket, szavakat, hasonlatokat, sokat tud kifejezni kevés szóval; de mindig olyan diadalmasan szép nyelvvel él, amilyennel sem előtte, sem utána római költő nem zengett. Nein csodálkozhatunk azon, ha már Quintilianus azt írja róla, hogy a római lantos költők között Horatius az egyetlen, akit érdemes olvasni. o*