Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1933

I. Anni felíces laetitiaeque dies . . . Adolf apáturunk tizedik éve áll a magyar Claravallis élén! Az időnek kettős arca van: egy külső és egy belső. Amazt a világ­történelein vívódó ekéje szántja végig és szaggat fel rajta mély baráz­dákat, hogy útja legyen a holnapok új vetésének, eszmék és sorsok friss hullámverésű kalászainak, hadd érjen bennük teltebbé és iga­zabbá az élet. Emezt pedig a lélek láthatatlan magánya mélyíti meg, szétoldja benne az évek leélt történetét az események elborult, vagy magábaroskadt terhe alól kiemeli a lét felragyogó értelmét s ezen át kilátást nyit a végtelenségbe felszabaduló vonzalmaknak. Adolf apáturunk az idő e kettős világításű fényében áll, midőn áthalad apátsága tizedik esztendején. Ez az idő az élet sima szabású rendjében nem történelem-mérő erejű, de ma, amikor percek hordoz­zák századok súlyát és kockázatát, önmagában is elég arra, hogy mér­téket mintázzon és remekeljen egy nagystílű élet arányairól. E mér­ték történelmi képességű valóságában s távlatéban látja Apáturát a szeretet örömével Őt szemlélő Rendje. Tíz éve már, hogy Adolf Apátúr ihleti Rendje útjait. Egymaga volt mindig a Rend. de mindig több volt, mintsem fölélte volna a tör­ténelem. Az idő szándékait az Isten üzeneteiként fogadta s a ciszterci élet fejlődő igényeibe stilizálta bele azokat, úgy, mint középkori apát­ősei gót dómok áhítatába építették a Xli. század nagy törekvéseit. S miközben a világtörténelem áramlása szinte irracionális feszültségűvé válik s az „impérium mundi" démoni bálványa körül tombol, Adolf apátúr csendes, szent iskolákat emel, ezeréves harangszóval még jobban a magyar föld sebzett, megingott rögeihez köti az ősi vérű búzát, megfinomítja Rendje lelkiségét, jövőnyílásra neveli az új ma­gyar nemzedéket, az „impérium animi"' erkölcsi hevületére nemesíti a toll, a kasza, az eke, a húr lendületét... harmonizálja az idők meg­bomlott járásának ritmusát. így jöttek be nyolcszáz évvel ezelőtt a ciszterciek a termés-nyerseségű Magyarországba, s így folytatja útjli­kat, így spiritualizálja az események materializmusát ciszterci lelké­nek kegyelmi gazdagságával Zirc apátura. .. . Emeld áldásra hófehér, imádságos kezedet, jóságos Atyánk! Boldog kalász ringjon a szomorú magyar földön! Boldog hit virágozza tele a virágtalan magyarság ifjú lelkét! Boldog Claravallis legyen e szenvedéstől megszentelt Magyarország kiderült holnapja! Ez legyen jubileumod egyetlen és minden hálaadó éneke! Brisits Frigyes dr. 1*

Next

/
Oldalképek
Tartalom