Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1933

a) nulók szellemi, lelki életére zúdul. A rendes tantárgyak nagy száma s bőséges is­meretanyaga magában is sokszor megoldhatatlan problémát képvisel sok, akár­milyen jóakaratú, de nem villogó tehetségű tanuló részére. Ám ott vannak a mel­lékigények is, amelyeket a társadalom támaszt a tanulókkal szemben. Egymás mellé állítva, megszokottságuk ellenére is, ijesztő lajstromot képviselnek. Elismeri, hogy valamennyi nevelő-oktatásra szánt programmot ideális jóindulat diktálja. Együtte­sen azonban fáradttá s unottá teszi az ifjúságot s kiöli benne a törekvést egyéni­sége józan elmélyítése iránt. Akinek csak egy szemernyi szeretet él a lelkében a fejlődő nemzedék iránt, lehetetlen, hogy a szerző fejtegetéseit a legőszintébb helyesléssel ne fogadja. A rendszeres mellékfoglalkozások mellett, amelyek fosz­lányokra tépik a tanulók délutáni szabad idejét s amelyek szükségképen ránevelik őket a diák-hivatással járó kötelességek könnyenvételére, ott vannak a sűrű egymásutánban tartott jótékonycélú előadások, hangversenyek, sportünnepélyek, stb., amelyek — ugyancsak nemes indító okokból — számot tartanak az iskolák részvételére. A kitérés, az elzárkózás majdnem szükségképen maga után vonja a kultúra, a magasabb társadalmi eszmények iránt tanúsított érzéketlenség vádját. Hogy ennek a sok oldalról jövő nevelői igyekezetnek az az eredménye, hogy a tanulói lélek szétszóródik s a gyermekek előtt kaleidoszkopszerűen megcsillannó ideák nagyobbára csak káprázatot s a jövő hivatottság szempontjából tétovázást szülnek; ezt igazában csak a gyermeki fejlődés közvetlen tanulmányozói vehe­tik észre. Azt a forró óhajt kell kifejezésre juttatnunk, hogy bár sikerülne az iskolák körül minél nagyobb csendességet teremtenünk. Biztosítanunk kell minél több szabad lélekzést az élet ifjú hajtásainak. Nem szabad őket megterhelnünk a kul­túrismereteknek az eddigiekhez hasonló tömegével. A lehetőség szerint ki kell kapcsolnunk az ő foglalkozási körükből a mellékteendőket. Hadd legyen a gver­mek a nap bizonyos szakaiban egészen a magáé! Igaz, a mai generációknak súlyosabbak a feladatai, mint a világháború-előttieknek. Végzetes hiba azonban, ha csupa elővigyázatból annyi fegyverzetet kívánunk a vállaikra rakni, amely maga elég lesz arra, hogy súlya alatt összeroskadjanak. Kirándulások. A természetrajz tanára nem mulasztotta el növendékeiben a ter­mészet szeretetének felébresztését s növelését. E célból, de meg az ismeretek kibő­vítése és elmélyítése végett is, kivezette tanítványait a szabad természetbe. Egy-egy kirándulás mindig határozott célkitűzéssel történt. Egyszer botanizálás, az állatok télire készülődésének megfigyelése, majd meg a tavaszi növények ismertetése, ro­vargyűjtés volt a cél; azután meg szemlélet útján ismertette a Mecsek kőzeteit és azok települési viszonyait: növényeket gyűjtött tanítványaival és sok élő példányon mutatta be a növénymeghatározás módját. — A II. osztály tanulói októberben ta­nulmányozták a mecseki fákat és cserjéket, valamint azok alatt észlelhető aljnö­vényzetet, az ötödik osztály növendékei pedig a leggyakoribb virágos és spórás őszi növényeket. Június hó folyamán az ötödik osztály tanulói megismerték a Me­csek néhány jellegzetes hegyi nyári virágját. A II. osztály növendékei egynapos kirándulás keretében megtekintették Mária-Gyűdöt, a siklósi várat, Harkány-für­dőt, voltak a Dráva partján és felmásztak a nagyharsányi hegy csúcsára és köz­ben élettudományi megfigyeléseket végeztek. Az I. osztály testgyakorló kirándulást tett f. évi június 1-én a Tettyére, június 13-án pedig egész napos kiránduláson volt Siklós környékén (Nagyharsányi-hegy, Siklós, Gyűd, Harkányfürdő és Drávaszabolcs) Nyolczas Ipoly, Fábián Béla és Hor­vát Adolf tanárok vezetése mellett. Ugyanezt a kirándulást jún. 14-én a III. osztály is megtette Barna Jácint, Pa­lotai Irén és Bartók Egyed dr. tanárok vezetésével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom