Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1932

szerűsítő szerveinek, a főiskoláknak, a szépirodalomnak, a művészetnek, a sajtónak stb. szerepét az egyéni karakter kialakítása körül, önálló elmélkedések, genetikus jelleggel kidolgozott szellemi kategóriák ezek, amelyek a pedagógusok előtt ismert horizontot képviselnek, de azok számára, akik hivatásuknál fogva kevésbbé rendelkeznek móddal és idővel az ilyen természetű szemlélődésre, mindenesetre nagy értékűek. Felhívják a figyelmet arra, hogy a nevelés színterein a legkisebb hajszál is észrevehető árnyékot vet s meggyőző erővel állítják szemeink elé a harmonikus fejlődésnek mindent megelőző feltételéül azt a sürgető igényt, hogy a bölcsőkortól kezdve tiszta legyen a gyermek milieu je. Mindenesetre nem könnyű az a feladat, amely e téren a nevelőkre hárul. Ám ha figyelembe veszik, hogy metakozmikus életcélú lénynek kell támogatására sietniük, s következőleg ugyanilv jellegű értékmérőt kell a környezet-kategóriák elbírálásánál alkalmazniok, ezer irányban nyílik lehetőség arra, hogy megkíméljék a gyermeket a környezet részéről fenyegető rozsdafoltoktól. A mű második kötetében a szerző fölötte súlyos probléma boncolgatásába fog. Az általános és egyedi tényezők megismertetése után azt a kérdést veti fel, vájjon minő módszerekkel lehet nem az in confuso elgondolt emberhez, hanem a konkrét egyedhez, a személyhez hozzáférkőzni. Azok a vonások, amelyek az első kötetben a tárgyalások szőnyegére kerültek, valóságban csak elszigetelt s némikép múzeumi rendbe beosztott életadatok. Ám a nevelés munkájában nem az elméleti, az egyetemes emberrel, hanem eleven individuális kristályalakokkal van dolgunk. A nevelői célok eléréséhez tehát a legelső nagy lépés a gondjainkra bízott egyedek lelki zárainak felpattantása leszen. A szerző itt egy gondosan egybeállított elméletsorozatot vonultat el a lelki szemeink előtt, amelyet részint a gyakorlati élet, részint a tudományos szemlélődések dolgoztak ki abból a célból, hogy az egyedi tulajdonságok látótávolába vezessenek bennünket. Vannak, akik az emberi természet eredeti jóságának alapgondolatából indulnak ki. Ezek az erkölcsi rossz szimptomáiban csak a fejlődési zavarok jeleit veszik észre s irgalmas és béketűrő szemekkel tekintenek az emberi gyarlóságokra abban a reményben, hogy azokat lassankint el fogja tüntetni a természet alaptónusának diadalra-jutása. A legtöbb gyakorlati nevelő a növendékek látszólagos tulajdonai után formálja ki felőlük az ítéletét s nem is mutat semmi különösebb igyekezetet a bajok mélyebb alapjaihoz való közeljutásra. Némikép ide tartoznak azok a módszeres eljárások is, amelyek a tudományosság palástjában jelennek meg előttünk, de amelyek pusztán a testi külsőségeket veszik alapul diagnosztikai véleményük megállapításánál. Ilyenek: a fiziognomika, amely az arckifejezésből, a kranioszkopia. amely a csont- s koponyarendszer alkatából, vagy a habitusok módszere, amely a testalkatból próbál visszakövetkeztetni a lelki sajátságokra. Mások a növendékek változatos cselekvési módját, ütemét figyelik ugyanazon célból. Sokan a gyermekek felsőbb-rendű életnyilvánulásait is állandó ellenőrzés alatt tartják, de még mindig csak a külső tettekben kivetődő jelek alapján. Vannak azután a szó szoros értelmében vett tudományos kísérletezések is, amelyek a szóban forgó célt a maguk kidolgozottabb apparátusával szolgálják. Ide tartoznak az ú. n. test-ek (próba-vizsgálatok), érzet-, képzet-, akarat-, figyelem-, emlékezetmérések, amelyek valamely emberi tehetség befogadó vagy teljesítőképességét vannak hivatva megállapítani. Külön szakszerű gondot szentel a szerző az ú. n. pszicho-analizisnek, a lélekelemzés módszerének, amely a tudatküszöb alá került élmények virulenciájának s az emberi viselkedésre történő befolyásának fokát s mértékét törekszik megállapítani Ezeket az elméleteket egy közös összefoglaló címlet alatt is elszámolhattuk volna, azonban ezen futólagos vázlat révén is fel akartuk hívni a figyelmet azokra