Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1931

•26 ugyan elő, de ezeket túlnyomó részben a gyermeki meggondolatlanságra lehetett visszavezetni. Csak nagyon szórványos esetekben merült fel a gyanú, hogy a fegyelmi szabályok megsértésénél komolyabban terhelő erkölcsi okok is közrejátszottak. A tanulók a fegyelmi szabályokat nyomtatásban kapták kezükhöz s az osztályfők és az igazgató szeptember hó folyamán szóbelileg is megmagyarázták a bennük lefektetett nevelési alapelvek jelentőségét. A szülők s helyetteseik a szabályzathoz mellékelt szelvény aláírásával tanúsították, hogy annak rendelkezéseit tudomásul veszik s megtartásukat a tanári karral egyetértésben fogják szorgalmazni. Tanulmányi előmenetelek szempontjából az elért eredmény kielégítőnek tekinthető, amennyiben az ifjak túlnyomó része egyenesen az érdemjegyek miatt előhaladásában akadályt nem szenved. Aggasztó azonban, hogy aránylag elég nagy a gyenge közepes előmenetelű tanulók percentszáma. A tanári testület szinte nap-nap után megragad minden alkalmat, hogy a tanulók figyelmét az iskolai munka jelentőségére reáirányítsa. Ennek ellenére is idegenkedve kell tapasztalnia, hogy a növendékek diák-lelkiismerete nem ébredezik abban a mértékben, amely az ő ideális érdekeiket is kielégíthetné, de egyben a nevelői ambícióknak is megfelelne. Igen számosan alacsonyabb szintű szellemi képességekkel próbálnak megküzdeni a középiskola feladataival. Amennyiben a tanári testület nagyon jól tudja, hogy a gyakorlati szakmákban való elhelyezkedés is bizonyos mérvű iskolázottsághoz van kötve, a józan lehetőség határain belül szívesen áll az ifjak rendelkezésére, hogy őket ezen életigény teljesítésére reásegítse. Jóval nagyobb baj azonban a tanulói munkaszeretet hiánya, amelyet nem tudunk csupán az ő személyi fogyatkozásaikra visszavezetni. Okolhatjuk mindenesetre a mi megnehezült időinkkel együttjáró nyugtalanságot, amely a szülők útján az iskola növendékeire is átterjed. Okolhatjuk a gyermeki figyelemnek az iskolai mellékteendők szorgalmazása révén előálló szétforgácsolódását. Okolhatjuk az iskolai berendezkedés sokszor nem elég kíméletes kritikáját, amelyből a tanulók igen hamar kovácsolnak érveket kötelességeik könnyen-vételére. Hitünk szerint azonban a legtöbbet rombol a tanulói buzgalmon a széles körben elterjedt társadalmi gyakorlat, amely a gyermekek kényelmét dédelgeti az iskola által képviselt, komoly kötelességigényekkel szemben. A modern individualista elméletek, végső következményeikben akármennyire elítélendőknek látszanak is, mégis erős nyomokat hagytak a közfelfogásban. Sokszor halljuk felcsendülni azt a, bizonyos mértékig helyeselhető intenciójú jelszót: ne homályosítsuk el az ifjú korok természetes életderűjét! Minthogy az iskola egyenesen a gyermeki fejlődés jól felfogott érdekei miatt — nem honorálhatja teljes mértékben a nevezett elv kívánalmait, a társadalom rokonszenvét könnyen elveszti s valami oly intézmény alakját ölti magára, amely tetszeleg a maga zsarnoki hajlamainak érvényesítésében s ellensége a gyermek életörömeinek. A tanulókkal szemben tanúsított laisser faire-eljárás helyeselhető volna, ha az élet csupa játék volna; ha a lelki, szellemi energiák fejledezése önemésztő, nehéz erőfeszítések nélkül elképzelhető volna; ha az élet igazán magas örömei nem épen a komoly munkásságnak lennének édes gyümölcsei. Ám az emberi sorsnak adottságain változtatni nem tudunk. Amikor ezt megállapítjuk, semmi sincs távolabb tőlünk, mint az a gondolat, hogy az ifjúi lélek húrjait szakadatlan feszültségben kell tartanunk. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy — ha észrevétlenül is — a gyermekeken mindig rajtuk kell pihenniök a nevelői szemeknek — munkáik s szórakozásaik pillanataiban egyaránt: hogy a gyermek, amikor az iskolát elhagyja, nem rendezheti bt; a maga kénye-kedvére hagyottan a maga életét, hanem hatá-