Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1930

30 keretbe foglalta a természet eme ritka kincsét. Meg van itt a cseppkőképződés minden változata, ha kicsiben is. Aki ezt látta, nem kívánhat nagyobbat, szebbet látni e nemben. Egy kis uzsonna fejezte be ezt a felejthetetlen kirándulást. Elég későn értek miskolci szállásukra az Avas-hegyen épült Turista szállóba. Vacsora után nyomban lefeküdtek. Másnap, 28-án a diósgyőri vasgyárat keresték fel. Itt főkép a vasöntés ragadta meg figyelmüket. Innen egyenesen a miskolci főpályaudvarra siettek villamoson, hogy elérjék a debreceni vonatot. Este VoS-kor értek a Tiszántúl fővárosába, ahol Müller István gimn. tanár úr várta utasainkat, vezette szállásukra az Angol-Királynő szállóba. Útközben benéztek a kegyesrendi gimnáziumba. Másnap korán elindultak a város megtekitésére, hogy a rövid délelőttöt jól kihasználhassák. Először a hires Nagyerdő hatalmas egyetemi épületeit nézték meg. Ezután visszatértek a városba, s a Nagytemplom és Kollegium előtt elhaladván a Déri-múzeumot keresték fel. Dr. Ecsedi István, egyet. m. tanár úr, a múzeum igazgatója fogadta őket. A tanárokat és a legjobb tanulókat a múzeumról készült képes albummal ajándékozta meg. Jó volt idejönniök. Az itt felhalmozott értékes gyűjteményből megismerték a Hortobágy ós Debrecen népét, életmódját, múltját. Legalább így pótolták a közvetlen szemlélet hiányát. Aztán itt láthatták a képtárban a legnagyobb magyar festők műveinek egész sorozatát és Munkácsy Ecce Homoját. Ezért egymagáért érdemes volt Debrecenbe jönni. Sajnos, ezzel végére is értek debreceni tartózkodásuknak. Debrecen oly városnak mutatkozott, ahol szívesen eltöltöttek volna néhány napot. Meglepetést szerzett számunkra a modern metropolissá fejlődő civis-város, amelyben a széles utcák palotasorai között ott lengedez a nagy nagy puszták üde levegője. Nehéz szívvel szakadtak el tőle a kirándulás résztvevői, s ebben nem kis része volt az előkelő ellátásnak meg a szíves fogadtatásnak, melyet lépten-nyomon tapasztaltak az intézmények vezetői, és város lakói részéről. 29-én délben indultak haza felé kirándulóink. A vonat mindenütt az Alföld tipikus tájain át robogott. Akácos tanyák, hullámzó búzatenger, végtelennek látszó legelőkön gulyák és ménesek, szélmalmok, kis nádasok váltogatták egymást és Petőfi költeményeinek hangulatait ébresztették a szemlélő lelkében. A hosszú utat csak Cegléden szakították meg éjszakára Az utolsó állomás Baja volt. Itt Bartha Lénárd ciszt. r. tanár fogadta és kalauzolta őket. Az itt töltött délután legkellemesebb pontja a fürdés volt a Kamarás-Duna-ágban. Este felültek a vonatra és frissen jókedvvel közeledtek Pécs felé. A vonatról messziről felhangzó énekszó már előre megnyugtathatta a szülőket, akik bizonyára nagy aggodalommal várták nagy útról érkező fiaikat. Hosszú, fárasztó utat tettek meg a fiúk. Az ifjú erő bámulatos szívósággal küzdötte le a fáradtságot, álmatlanságot és lankadatlanul fenntartotta az érdeklődést az úttól nyújtott ismeretek és tapasztalatok iránt. Megtanulhatták, hogy érdemes szeretni még ezt a kicsi földet, amelyet hazánknak mondhatunk. Hisszük, hogy ez a föld nemcsak ismereteiket bővítette, hanem tartalmasabbá tette bennünk a hazai föld szeretetét is. Kirándulásunk sikerét nagyban elősegítette, az a kellemes körülmény hogy mindenütt kész tervvel várták kirándulóinkat. A vasúti kocsik ép oly pontossággal álltak rendelkezésükre, mint ahogy mindenütt készen várta őket a szállás és ellátás. Csak így lehetett jól kihasználni a rendelkezésükre álló rövid időt. De ezért nagy hálával tartozunk mindenkinek, aki a kirándulással kapcsolatban segítségünkre volt. Itt köszönjük meg Dr. Halász Ernő máv. titkár, Kiss Gyula máv. intéző, Dr. Pataki Vidor egri ciszt. r. tanár, Müller István debreceni gimn. tanár, Bartha