Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1930

25 Mindezen ünnepek megrendezésének oroszlánrésze Módly Dezső tanár érdeme, míg a díszletezés nehéz, sok ügyességre és jóízlésre valló munkájában Balta Béla VIII. o. t. remekelt. Az intézettől megválni készülő maturandusok május 8-án búcsúztak Alma Miitcrjiik öreg falaitól, ugyancsak ekkor raktak koszorút az intézeti hősi halottak emlékművére avval a bizakodó reménnyel, az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért. Felejthetetlen ünnepnapjaink közé számítjuk és megörökítjük azokat a kedvesen derűs napokat is, amikor öreg diákjaink vissza-vissza térnek az Alma Máterhez sokszor fáradtan az élet poros országútjárói, meg is fogyatkozva a nagy életharcban, hogy ragaszkodásuknak jelét adják és felújítsák a boldog, gondtalan, ifjú diákévek soha el nem mosódó, kedves emlékeit. A fészekbe visszaszálló öregebbek ezzel példát is akarnak adni a mai tanuló ifjúságnak és cselekedetükkel annak az általuk vallott, megdönthetetlen tételnek igazságát akarják bebizonyítani, hogy minden elmúlhat és el is múlik, de a volt tanítványok szeretete az Alma Mater s tanáraik iránt s viszont a tanárok gyöngéd, atyai szeretete a volt tanítványok iránt, soha el nem múlik, sőt az évek múlásával egyenes arányban fokozatosan nő. — Suhannak a volt diákok felett az évek, de a régi tanárok szeretete, jóindulatú érdeklődése kiséri őket egy életen át. Ilyen találkozóra jöttek össze 1930. jún. 30-án azok, akik ezelőtt 10 évvel; október 9-én azok, akik ezelőtt 20 évvel és jún. 14-én azok, akik ezelőtt 40 évvel tettek az intézetben érettségi vizsgálatot. Meleg, bensőséges ünneplés keretében ülték meg a 10 évvel ezelőtt érettségizők találkozásukat. Június 29-én este a Széchenyi-étteremben ismerkedtek. Másnap, 30-án, 8 órakor a reál-gimnáziumban gyülekezve, átmentek a belv. pleb. templomba, ahol Gergelyfi Nándor, a találkozóra Gyulafehérvárról érkezett társuk, szentmisét celebrált. Az osztálytársak minisztráltak neki. Autóbuszon lementek a temetőbe. Itt felkeresték Parragh Miklós és Kiss József sírját. Rövid fohászt mondtak érettük és sírjukra csokrot helyeztek. Autóbuszon visszatérve, felmentek a reálgimnáziumba és a fogadás idejéig megtekintették a rajzkiállitást. Fél 11 órakor felvonultak a rendház apátsági termeibe, ahol a volt tanári kar Pécsett időző tagjai: Baumgartner Alán dr., Böröcz Marcell dr., Börötzffy Károly, Hang Dániel dr. ós Módly Dezső fogadták tisztelgésüket. Pár szóval Buzássy Lajos dr. köszöntötte őket és erre Hang Dániel dr. válaszolt szeretetteljesen. Ezen a kedves félórán nem vehetett részt a rendház feje, a betegen fekvő, Buzássy Ábel c. főigazgató, Őt lakosztályán kereste fel egy öttagú küldöttség. (Ozaníchné Tichy Nelly, Buzássy L., Gergelyfi N., Szabó L., Szegedi Gy) és fejezte ki előtte ragaszkodásukat a pécsi reálgimnázium és a cisztercita rend iránt. Ezután tanáraikkal együtt végigjárták az iskolát és az egyes tantermekben felfrissítették régi emlékeiket. Majd a rendház bejáratához vonultak és itt a gimnázium hősi halottai emlékének áldozva, rövid beszédet mondott Buzássy Lajos dr., majd babérkoszorúval övezték az emlékművet. Útjuk innen a fényképészhez vezetett. A fényképezés megtörténte után a Kath. Körbe mentek bankettre. A pohárköszöntőt Mayer Ferenc, Pécs-Gyárvárosi s. lelkész, mondotta színesen, kedvesen, figyelmeztetve arra a régi igazságra, hogy „Verus amicus amici nunquam obliviscitur". Szavaira Hang Dániel dr. reflektált meleg szívvel. Az ebéd végén Buzássy Lajos dr. beszámolt az elmúlt tiz esztendőről. Felolvasta a tőlük távollevő Chinorányi Ede, Darvas Donát, Fránek Döme dr.,