Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1930

8 tevékenységet. Mégha volna is a tételnek reális értéke, a kis gyermekekkel szemben akkor is tehetetlenségre kárhoztatná a nevelőt. Hisz őnáluk éles, tudományos képzetek nincsenek. Mire elérkeznék az az idő, amikor a herbartizmus nevelő erői munkába léphetnének: oly mértékben meghervadhat a gyermeki lélek integritása, hogy azt sem az éles képzetek, sem a komoly erkölcsi nevelés eszközei nem tudnák többé viruló életre kelteni. A pozitiv tudományok tehát, amikor az élet transscendens igényei kerülnek szóba, eleresztik a kezünket. Ilyenkor a hit lehet az egyetlen kalauzunk. Aquinói Sz. Tamás azt mondja, hogy a cél utolsó ugyan a kivitelben, de első a szándékban. (Summa theol. I. II. ae, I. 1. 1.) Amikor a pedagógus a gyermekhez közellép, pontosan kikristályosodott, konkrét ideálokat kell a szeme előtt tartania. Olyan ideálokat, amelyek megfelelnek a felnőtt emberek magas appretiatióinak, de amelyek a nyiladozó lélek igényeihez is simulni tudnak. Olyan ideálokat, amelyek nem függvényei az életviszonyok esetleges alakulásainak, banem bármely földi állapotban s foglalkozási körben egyformán értékesíthetők. Olyan ideálokat, amelyek már a discretió korától fogva reá tudják nevelni a gyermeket az ő kis problémáinak önálló oldozgatására s a lelkébe tudják vésni azokat a belső princípiumokat, amelyek őt akarata nehéz vívódásaiban, a szenvedélyek s kísértések hullámveréseiben eligazíthatják. Olyan ideálokat, amelyek inspiráló erőt kölcsönöznek neki a jó gyakorlatára. A morális nevelés lényege, mint Förster mondja, abban áll, hogy a lélek alkalmas motívumokat nyerjen az érzéki világ szuggesztiójától, a pillanat diktatúrájától való szabadulásra. Ilyeneket a kezdet és vég figyelembe vétele nélkül bölcselkedő s a futó élet keresztmetszetét vizsgálgató tudomány nem tud a rendelkezésünkre adni. Hiszen az igényekkel szemben, amelyeket velünk szemben ezen alapon támaszt, Nietzsche szavai szerint a leghitványabb varjak is, amelyek közelünkben röpködnek, azt károgják: miért s minek?... A morális befolyásolásnak csak akkor remélhető a sikeressége, ha a transscendens világ egész horizontja nyitva áll az élet sarjadéka előtt; ha eredetét természetfölöttinek, magát a matériával szemben önállónak, rendeltetését öröknek s az átmeneti világ határain túlterjedőnek tudja. (Religion und Charakterbildung, Zürich-Leipzig, Ss. 24. ff.) Felvethetjük itt azt a kérdést, vájjon a vallásos alapon történő nevelés primátusának hangsúlyozása nem jelent-e bizonyos visszafejlődést a modern pedagógiai irányzathoz viszonyítva. A pozitiv tudományok képviselőinek mindenesetre ez lesz az álláspontja. Mi azonban a feltett kérdésre határozott nemmel felelünk. Az immanens tudománynak az emberi belső világra vonatkozó kutatási eredményei immár elég világosan állanak előttünk. Ezen irányzat hivei ama hivatáskörön belül, amelyet kiszabtak maguk elé, kétségkívül sok sikerrel dicsekedhetnek. Mindaddig, amig empirikus lelkiállapotokat konstatálnak, meg is nyughatunk a tételeikben. Mikor azonban absztrahálnak s rendszereznek, szűk perspektíváik minden hátránya megjelenik a szemünk előtt. Elméleteik épen ezért kérész-életűek. Csak addig tartanak, míg egy mélyebbrelátó szellem meg nem jelenik a küzdelmek porondján. A pedagógia területén alig találunk egyéb ideált, mint, hogy a szemlélődök álláspontja szerint fontosaknak tartott ismeretek minél nagyobb tömege raktározódjék el a lélekben. Valamiképen a tanultság egyértelmű fogalom nálunk a heveltséggel, ami nyilvánvalóan ellentétben áll a mindennapi tapasztalással. Van az életnek ezernyi, finom fluktuáló jelensége, amelyeket a valóság megcsonkítása nélkül schemákba foglalni nem lehet. Mindenkinek éreznie kell annak az eljárásnak jogtalanságát, amely ezek fölött bizonyos lekicsinyléssel napirendre tér, vagy megkísérli beöltöztetni őket valamely analog pozitiv tételnek kényszerzubbonyába. A pedagógiának s az emberi élettel foglalkozó minden tudománynak eleven