Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1930

14 Az életről adott diagnosztikája tipikus jellege miatt érdemel figyelmet. A világháború lezajlása után s az ezernyi robbanó anyaggal telített béke napjaiban szinte érthetetlen az a rózsás álomélet, amely megállapításaiban megnyilatkozik. Első szempillantásra rejtett gúnyt sejtettünk a megrajzolt szines világ mögött. Fejtegetései azonban nem nyújtanak alapot erre a feltevésre. Valamiképen egy praeconcepta idea igazolása kedvéért van szüksége az életinstanciák ilyen gyökeres megrostálására. Neki a haladást igen kedvező szinben kellett feltüntetni, mert a homo fabert ebben az irányban törekszik eligazítani. Az útmutatásai a maguk részleteiben is elég problematikusok. Az ember, mint mondja, sokféle öröklött tulajdonnal merül fel a létben. Ezek csak nagy körvonalakban szabják meg az individuum határvonalait. Ám, amit a vele született tulajdonok nem tudnak neki megadni, pótolja a környezet az ő determináló erejével. Meglepő naivitással fűzi hozzá, hogy a determinista elmélet nagyobb reményt nyújt a nevelési sikerekre, mint a szabad akarat feltételezése, mert ez esetben a tudománynak nem kell figyelemmel lennie olyan kiszámíthatatlan tényezőre, amely nem követi a természet általános törvényeit. (F. m. 5—6 11.). A modern neveléstani elméletek, ha a pedagógiai cél pontos elhatárolásában nem is tudnak egyetérteni, a haladást mindnyájan nagy szeretettel rajongják körül. Akik a pozitivizmus hívei, azoknál egyenesen az emberi rendeltetés határfogalma gyanánt szerepel. Amikor a modern tudós a haladásról beszél, rendszerint evolucionista értelemben cselekszi. A fejlődés, ez az állapotfogalom, sarjadoztatja ki azokat az adjustment-eket, amelyekről Charles W. St. John emlékezik. Ezek azután, mint empirikus tünemények, minden nagyobb távlatú vonatkozástól sterilizált, fogalmi képek jelennek meg az értelemben. Tegyük még hozzá, hogy a szemlélődök a haladást rendszei'int a kultúra fogalmával azonosítják, amely magában foglal minden elismert pozitív értéket — s büszkeséggel mutatnak rá, hogy a régi nevelési rendszer szegényes, valláserkölcsi orientációjához képest az új minő gazdag trofeumokkal tudja rábiztatni az embert a benne rejlő potenciális energiák kifejtésére. Sok probléma halmozódik itt a lélek elé, amelyek külön-külön is megérdemelnék a megfontolást. Itt azonban csak egy-két lényegi megállapításra szorítkozhatunk. Az a desiderium formarum, amelyből kiindulunk, természeti, vagy a mi terminusainkkal élve isteni tájékoztatás bennünk: Amikor annak sugalmazására az igazságokat keressük, egy magasabb rendű újjmutatásnak engedelmeskedünk. Nem riadozunk hát az igazságoktól, az emberi felfedezések bármiféle szolid fajtájától Hisz épen a keresztény orientáció tanította meg a Nyugat népeit, hogy ebben az irányban haladjanak előre. Ha a pozitív tudományok vívmányainak felértékelésében némikép eltér a felfogásunk az immanens szemlélődésétől, az a körülmény magyarázza meg. hogy a modern mentalitás az élet legmélyebb alapjainak felfogásában elszakadt a maga ősi termőtalajától. Mielőtt állást foglalnánk a kérdésben, hallgassuk meg előbb egy transscendens írónak, E. Winklernek, a szellemi tudományokra vonatkozó diagnosztikáját. Az emberi szellem hatalmas, gazdag gyakorlati hasznosságú munkát hajtott végre a letűnt századok folyamán. A haladás a technikai, a tudományos s organizatorikus területen a régi viszonyokhoz mérten szinte példátlan : de mindez nem elég arra, hogy a modern ember lelki kultúrátlanságát, örömtelenségét, agymástól való elidegenedését, nyomorát, szabadsághiányát s céltalanságát eltakarja. Nem egészen jogosulatlan azon szemlélődök ítélete, akik épen a szellemi élet terein mutatkozó szétforgácsolódás jelenségeiből a nyugati kultúra lealkonyodására vonnak következtetést Az európai művelődés humanisztikus korszakaiban még az immanens felfogásban is benne csillognak azok az antik értékek, amelyek a keresztény gon-