Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1929

41 Az előadást nyitány vezette be, amelyet a ciszterci reálgimnázium zenekara adott elő Nagy Vazul vezénylete mellett. Ezután Mattyasovszky-Zsolnay Tibor, II. oszt. tanuló lépett az ezer utáni esztendők apródjainak jelmezében a függöny elé, hogy Révész Amadé dr., reálgimnáziumi tanár, alkalmi prológusát tolmácsolja, az ihlet sugallta szerzemény minden lenyűgöző szépségét kihangsúlyozó módon. Az ünnepi műsor főszáma Tordai Ányos dr., bajai ciszt. reálg. igazgatónak 3 felvonásos ifjúsági színjátéka volt, mely „Imre királyfi" cimen került az intézet ifjúsága által bemutatásra. A darab, mely Szent István országlásának utolsó időszakában játszik és az agg királynak a pogányokkal folyt nehéz küzdelmeit is érzékelteti, cselekménye középpontjában Imre herceggel bonyolódik, annak halálával történő befejezéséig. A kor megkapóan hűséges megrajzolása mellett a király fiát nem annak a visszavonult, ájtatoskodásba merült, lehervadt életkedvű ifjúnak mutatja be, akinek a felületesen tájékozott közvélemény ismeri, hanem magaakaratú, erélyes férfiúnak, aki teljesen felkészülten várja a koronával járó súlyos terheket Egész férfiút látunk az ifjúban, kit az a mérhetetlen áldozat növel szemünkben teljesen naggyá, melyet élő hitéből eredő lemondásával hoz. A színdarab ihletett író munkája, amelyben a tudós történész szerencsésen találkozott össze a költővel ahhoz, hogy a történelmi igazságot, a magyar nyelv irodalmilag tiszta, tőrölmetszett, emelkedetten szép és muzsikásán zengzetes köntösébe öltöztesse; nem is említve a színpadi technika tökéletes ismeretét és a magyar ifjúság iránt érzett meleg szeretetét, melyet a mű állandóan sugároztat. A szereplők közül első helyen Vargha László VI. o. tanulóról kell a legnagyobb dicséret hangján megemlékeznünk, aki a maga 16 évével az esztendők és bajok súlya alatt roskadozó, agg István királyt úgy elevenítette meg, hogy az nem egy műkedvelőnek, de egy hivatásos színjátszónak is emlékezetes sikert eredményezett volna. Imre hercegben Szabó Zoltán VI. o. t adta fényes tanujelét az ily feladatokra való rátermettségének. A főbb szerepekben Balta Béla VII. o. t., Simon Rudolj VIII. o. t., Bischof János VII. o. t., id. Horváth János VIII. o. t, Breuer László VII. o t., Haffner József VII. o. t., Morvay Oéza VII. o. t., Keresztes-Fischer Béla VIII. o t, Baumgartner Péter VIII. o. t., Mihályffy Dénes VII. o. t, Zummer Ferenc VII o. t., Hipp Károly VII. o. t-, Pollich Flórián VII. o. t., Reinhold Oál VI. o. t, Szieberth, István VII. o. t., Mattyasovszky-Zsolnay Péter VII. o. t , Holub József V. o. t., Varga István VI. o. t, Czillinger Pál VI. o. t, Kreutzer Ferenc VI o. t., Vitályos Béla VI. o. t., Galló Ferenc VII. o. t., Tóth Pál VII. o. t„ Meskó Kálmán VI. o. t., Pés József VI. o. t., Schumann László VI. o. t és Tannert Ervin I. o. tanulók járultak hozzá ahhoz a ragyogó sikerhez, mely ismételt nyíltszíni tapsok után a felvonások végén valóságos tapsvihart eredményezett. Általában egyenkint és összesen annyi melegséggel és igyekezettel játszottak, hogy büszkeséggel jegyezhetjük fel neveiket intézetünk történetének tartalommal gazdag lapjai közé a kései utókor számára. A mindvégig zajos sikert eredményező színdarabot nagyszabású élőkép követte méltóan tetőzve be az ünnepséget, amelynek fényes sikeréért hála és elismerés illeti Pécs sz. kir. város tanácsát a szinház dijtalan átengedéseért, Fodor Oszkár színigazgatót és Danis Jenő főtitkárt a pompázatos kiállításért, P. Jagicza Juvenál ferences házfőnököt, Loscherl Kázmér sekrestye igazgatót és mindazokat, akik hozzásegítettek bennünket ahhoz, hogy a megrendezés és pazar kiállítás semmi nehézséget nem okozott Ünnepnapjaink közé számítjuk azokat a kedves napokat is, amikor öreg diákjaink térnek vissza sokszor fáradtan, megfogyatkozva, az élet különböző útjairól az Alma Materhez, hogy ragaszkodásuknak jelét adják és felújítsák a 4