Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1929

18 Ábel szellemi bolyongásainak útirányait megismerhessük s észrevehessük azt a tiszteletreméltó munkateljesítményt, amelyről eddig legfeljebb közvetlen tanítványai szereztek csak tudomást. Latin stilisztika c. előadásaiban egy igen értékes vezető gondolat dominál: mikép tükröződtek a római jellem alapsajátságai a latin nyelv mesteri szerke­zetében ?... Az egyedekben s a népekben rejlő lelki képességek rendszerint nem egyenlő arányokban fejlődnek ki Hol az egyik, hol a másik emelkedik közülük túlsúlyra s a hangsúlyozott lelki erők, mint megkülönböztető jegyek, vetődnek ki az egyé­nek, vagy népek címerpajzsára. A római jellemben az értelem s az akarat fejlődött ki a többi lelki vonások rovására. Ezek gyümölcseiként szerepelnek Cicero meg­állapítása szerint a gravitas, a continentia s a magnitúdó animi. Ugyanezek a jelen­ségek csillannak vissza a nyelv szerkezetében is. Az előadó egybeveti a latin nyelvet a göröggel, hogy a bizonyításra kitűzött tételt annál élénkebben szemléltesse. Azt találja, hogy a latin a maga hangzásában kevésbbé zengzetes, mint a görög; kifejezéseiben merevebb: az érzelmek finom árnyalatainak festésére nem igen alkalmas: de logikai határozottsága, velős rövid­sége igen jó a történeti események érc- és kőtáblákon való megörökítésére, a tör­vényekben s a rendeletekben lefektetett, kategorikus parancsok visszaadására. Ke­mény katonai nyelv, amelynek a régiek is nem a bájosságát, könnyedségét, hanem méltóságos komolyságát, gravitását, magasztalták. Quintilianus így buzdítja kor­társait: „Non possumus esse tam graciles, simus fortiores ; sublimitate vincimur, valeamus pondere!" (XII. 10.). A latin hangtanban hiányzik a kettős mássalhangzók az a bősége, mely a görög nyelvet oly kellemesen lágy hangzásúvá teszi. A grammatikát a szavakkal való takarékosság jellemzi. A görög nyelvhez való viszonylatában levet magáról minden cicomát. Az egész nyelv struktúrájában szembeszökik az energia. Ama sza­vak, amelyekkel Cicero Caesar ékesszólását jellemezte: „illum eodem animo dixisse, quo bellavit" nagy általánosságban minden rómaira érvényes. A mondatok méltó­sággal és erővel lépkednek, akár a római legionáriusok. Az alárendelt mondatok meg egyenesen arra a vasfegyelemre emlékeztetnek, amely a római hadseregben dívott. Amint itt a vezér, úgy parancsnokol a verbum regens a vele alantos viszony­ban álló mondatok állítmányai fölött. A nagy általánosságban megvitatott thémát azután a maga apró részleteiben is feldolgozza az előadó A latin nyelv szerkezetének sok jellegzetes nuance-a vonúl itt tekintetünk elé, amelyeket itt nem kísérhetünk nyomon. Ámde minden lépésnél csak egy újabb bizonyíték birtokába jutunk, amelyek, mint apró lámpások, vilá­gítanak bele egy per excellentiam gyakorlati gondolkozású népnek lelki, szellemi struktúrájába. Minthogy Buzássy Ábel azt tekintette az ő előadásaiban elsőrendű feladatá­nak, hogy hallgatóiban a latin stílus iránt való érzéket felébressze, az elméleti fej­tegetéseket mindenütt praktikus feladatokkal világítja meg. A latin nyelv szelle­mében való jártassága kivált itt nyilvánul meg a maga imponáló erejében. Magyai s latin szövegei, amelyeket párhuzamosan egymás mellé állít, a két nyelv klasszikus idiómáinak tárháza gyanánt jelennek meg a lelki szemek előtt. Egy másik előadásában, amelynek címe: Horatius ódái és epodosai, a római irodalom aranykorában szerzünk becses tájékozódást. A tárgyalás itt erősen gyakorlatias jellegű. Röviden, karakterisztikusan fog­lalja össze az elméleti praeambulumokat, amelyek a két költeménycsoport eredetét megmagyarázzák. Azután rögtön az egyes költemények elemzéséhez fog. Horatius pszichikai beállítottsága s következőleg az időrend azt kívánta,

Next

/
Oldalképek
Tartalom