Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1929
18 Ábel szellemi bolyongásainak útirányait megismerhessük s észrevehessük azt a tiszteletreméltó munkateljesítményt, amelyről eddig legfeljebb közvetlen tanítványai szereztek csak tudomást. Latin stilisztika c. előadásaiban egy igen értékes vezető gondolat dominál: mikép tükröződtek a római jellem alapsajátságai a latin nyelv mesteri szerkezetében ?... Az egyedekben s a népekben rejlő lelki képességek rendszerint nem egyenlő arányokban fejlődnek ki Hol az egyik, hol a másik emelkedik közülük túlsúlyra s a hangsúlyozott lelki erők, mint megkülönböztető jegyek, vetődnek ki az egyének, vagy népek címerpajzsára. A római jellemben az értelem s az akarat fejlődött ki a többi lelki vonások rovására. Ezek gyümölcseiként szerepelnek Cicero megállapítása szerint a gravitas, a continentia s a magnitúdó animi. Ugyanezek a jelenségek csillannak vissza a nyelv szerkezetében is. Az előadó egybeveti a latin nyelvet a göröggel, hogy a bizonyításra kitűzött tételt annál élénkebben szemléltesse. Azt találja, hogy a latin a maga hangzásában kevésbbé zengzetes, mint a görög; kifejezéseiben merevebb: az érzelmek finom árnyalatainak festésére nem igen alkalmas: de logikai határozottsága, velős rövidsége igen jó a történeti események érc- és kőtáblákon való megörökítésére, a törvényekben s a rendeletekben lefektetett, kategorikus parancsok visszaadására. Kemény katonai nyelv, amelynek a régiek is nem a bájosságát, könnyedségét, hanem méltóságos komolyságát, gravitását, magasztalták. Quintilianus így buzdítja kortársait: „Non possumus esse tam graciles, simus fortiores ; sublimitate vincimur, valeamus pondere!" (XII. 10.). A latin hangtanban hiányzik a kettős mássalhangzók az a bősége, mely a görög nyelvet oly kellemesen lágy hangzásúvá teszi. A grammatikát a szavakkal való takarékosság jellemzi. A görög nyelvhez való viszonylatában levet magáról minden cicomát. Az egész nyelv struktúrájában szembeszökik az energia. Ama szavak, amelyekkel Cicero Caesar ékesszólását jellemezte: „illum eodem animo dixisse, quo bellavit" nagy általánosságban minden rómaira érvényes. A mondatok méltósággal és erővel lépkednek, akár a római legionáriusok. Az alárendelt mondatok meg egyenesen arra a vasfegyelemre emlékeztetnek, amely a római hadseregben dívott. Amint itt a vezér, úgy parancsnokol a verbum regens a vele alantos viszonyban álló mondatok állítmányai fölött. A nagy általánosságban megvitatott thémát azután a maga apró részleteiben is feldolgozza az előadó A latin nyelv szerkezetének sok jellegzetes nuance-a vonúl itt tekintetünk elé, amelyeket itt nem kísérhetünk nyomon. Ámde minden lépésnél csak egy újabb bizonyíték birtokába jutunk, amelyek, mint apró lámpások, világítanak bele egy per excellentiam gyakorlati gondolkozású népnek lelki, szellemi struktúrájába. Minthogy Buzássy Ábel azt tekintette az ő előadásaiban elsőrendű feladatának, hogy hallgatóiban a latin stílus iránt való érzéket felébressze, az elméleti fejtegetéseket mindenütt praktikus feladatokkal világítja meg. A latin nyelv szellemében való jártassága kivált itt nyilvánul meg a maga imponáló erejében. Magyai s latin szövegei, amelyeket párhuzamosan egymás mellé állít, a két nyelv klasszikus idiómáinak tárháza gyanánt jelennek meg a lelki szemek előtt. Egy másik előadásában, amelynek címe: Horatius ódái és epodosai, a római irodalom aranykorában szerzünk becses tájékozódást. A tárgyalás itt erősen gyakorlatias jellegű. Röviden, karakterisztikusan foglalja össze az elméleti praeambulumokat, amelyek a két költeménycsoport eredetét megmagyarázzák. Azután rögtön az egyes költemények elemzéséhez fog. Horatius pszichikai beállítottsága s következőleg az időrend azt kívánta,